Megszokhattuk már, hol a mindentudó államfő, hol tudálékos, de kétségtelenül ambiciózus miniszterelnöke, hol valamelyik túl okos minisztere hetente olyan kijelentéseket tesz például a sokat vitatott, csődközelbe jutott nyugdíjrendszerről, amelyeket azután sokat magyaráznak, vitatnak, cáfolnak a szakértők, az ellenzéki politikusok, az egyre nyughatatlanabb szakszervezeti vezetők, s egyetlen kitapintható következménye, hogy nő az elégedetlenség, a nyugtalanság, és mind idegesebbek lesznek a tüntető vagy tüntetésekkel fenyegetőző érintettek.
Csütörtökön Botiş munkaügyi miniszter tett egy hajmeresztő kijelentést, nemes egyszerűséggel piramisjátékhoz hasonlítva az ezer sebből vérző nyugdíjrendszert. A piramisjátékoknak a Caritas emlékezetes csődje óta nincsen túlságosan nagy becsületük Romániában. És az is igaz, az analógiák nem vezetnek sehova, nem pótolhatják például a gondolkodást.
A miniszter úr kijelentését természetesen sokan vitatták, újabb és újabb magyarázatokra késztették a munkaügyi tárca vezetőjét, aki úgy gondolja, a romániai nyugdíjrendszer jelenlegi formájában azért is forog veszélyben, mert évről évre meredeken csökken a foglalkoztatottak száma, míg a nyugdíjra jogosultaké nő. Ezért aztán előállhat ama helyzet, hogy nem lesz miből fizetni a nyugdíjakat. Botiş — ahogyan dühös szakszervezeti vezetők meg a miniszter szakértelmét és hozzáértését kétségbe vonó politikusok és szakértők kijelentették — egyszerűen nincsen tisztában azzal az esetünkben mellőzhetetlen, az alkotmányban is rögzített ténnyel, hogy az állam felelősséget vállalt a nyugdíjakért. Az más kérdés, hogy a foglalkoztatottak számát — ahogyan a miniszter állította — növelni kell, mert csak új munkahelyek teremtésével változhat érdemben az áldatlan állapot.
Hogy ezt az erélytelen, kapkodó, újabb sarcokkal, adókkal operáló Boc-kormány hogyan is akarja megvalósítani, nem derült ki. A kormánynak ugyanis nincs programja, a munkahelyteremtés inkább csak politikusi nagyáriákban kerül szóba, de nem világos, az elképzelésekből miképpen lehet valóság, s a tények azt mutatják, az állami s a magánszektorban foglalkoztatottak száma inkább csökken, ahelyett hogy növekedne, a munkanélküliség aggasztó méreteket ölt, s ez önmagában is állandóan borzolja a kedélyeket, s növeli a kiszolgáltatott munkavállalók irritációját, előrevetítve, beindítva a nagy országos munkabeszüntetéseket és tüntetéseket.