Őt hét múlva ötfős erdélyi hegymászócsoport indul útnak a Tibet és Nepál határán fekvő 8201 méteres Cho Oyu felé azzal a nem titkolt szándékkal, hogy feljussanak a világ hatodik legmagasabb csúcsára. Az expedíció kvintettjének tagja lesz a sepsiszentgyörgyi Tulit Zsombor is, aki két évvel ezelőtt másodmagával már megpróbálta meghódítani a Cho Oyut. Sajnos, akkor a rossz időjárás miatt Ruszuly Évának és neki is meg kellett fordulnia a csúcs aljában.
,,Vannak olyan vélemények, hogy az időjárás szempontjából idén nagy nyugalom uralkodik a Himaláján, ilyen körülmények között jó eséllyel indulnak ebben az évben a nyolcezres expedíciók. Így most nagyon bizakodóak vagyunk" — nyilatkozta Tulit, aki úgy véli, valamikor május 20—25-e között kerülhet sor a csúcstámadásra. ,,Hargita és Kovászna megye tanácsa már évek óta lelkesen támogatja a Székelyek a magasban expedíciósorozatot, továbbá segítőink között van Sepsiszentgyörgy önkormányzata, a Communitas Alapítvány, a Székely Nemzeti Tanács, valamint odaadó helyi vállalkozók. Támogatóink listája nyitott, hiszen várjuk és folyamatosan keressük az újabb szponzorokat, s ezt azért mondom, mert még nincs meg a teljes költségvetésünk. Az expedíció személyenkénti költsége tízezer euró körüli. Felszerelésünk immár teljes, hiszen a Székelyek a magasban expedíciósorozat biztosítja a résztvevőknek a magashegyi kellékek nagy részét." — folytatta a tapasztalt szentgyörgyi hegymászó. A továbbiakban rövid beszélgetést olvashatnak a háromszéki alpinistával, akinek csúcstámadáskor egyebek mellett egy székely zászló is lesz a hátizsákjában.
— Mikor és kivel vágsz neki ennek az újabb kalandnak? — kérdeztük Tulit Zsombort.
— Az Alpin Sport Egyesület Székelyek a magasban expedíciósorozata keretében kerül sor az első erdélyi magyar Himalája-expedícióra. Április 18-án indulunk, és június másodikán jövünk haza. Öt tagja van az expedíciónak: Csibi Márta Gyergyószentmiklósról, Szabó Zoltán és Tóásó István Székelyudvarhelyről, Sükös József Csíkszeredából, illetve jómagam Sepsiszentgyörgyről. Szabó Zoltánon kívül a többiekkel már voltam expedícióban, kivel egyszer, kivel többször. A 2009-es sikeres expedíció után szeretnénk egy még sikeresebbet, amelynek természetesen az az elsődleges célja, hogy mindenki egészségesen hazaérjen. Emellett szeretnénk, ha a csúcsot valamelyikünk vagy mindannyian elérnénk. Bukarestből indulva április 19-én érkezünk meg Katmanduba, ahol négy-öt napot fogunk tölteni vásárlással. Innen autóval, esetleg busszal közelítjük meg a nepáli—kínai határt, és itt lépünk be Tibetbe. Utunk Zhangmu felé vezet, majd következik Nyalam, meg Tingri. Időközben lesznek akklimatizálódási kirándulásaink is, s lesz alkalom, amikor elérjük az 5000 méteres magasságot is. Tingriből a kínai alaptábor felé megyünk, ahol pihenünk egy-két napot. Innen következik az intermediális alaptábor, ahol szintén megállunk egy napra. Csak ezután érjük el az előretolt alaptábort, az ABC-t (Advanced Base Camp), amely közel 5700 méter magasan fekszik. Eddig a pontig segítségünkre lesznek a teherhordó jakok, a jakpásztorok, de ezt követően magunkra leszünk utalva. Az alaptáborunk jól kiépített tábor lesz, más expedíciókkal közösen egy cégtől vásároljuk a szükséges logisztikát. Erre azért van szükség, mert mi kevesen vagyunk ahhoz, hogy legyen saját alaptáborunk. Pár nap pihenés után következik a táborlánc kiépítése: az egyes 6400, a kettes 7150 és a hármas tábor 7600 méteren lesz. Ezelőtt két évvel Ruszuly Éva a hármas táborból, én pedig 7900 méterről fordultam meg.
— Mennyi felszerelést visztek magatokkal?
— Olyan 300 és 500 kg között lesz a felszerelés súlya, tehát nem mozgatunk meg tonnákat. Sajnos, ebből itthonról fejenként csak ötven kilót vihetünk magunkkal. A magashegyi mászót már a repülőtéren felismerik arról, hogy iszonyú nagy bakancs van a lábán, hiszen annak a súlya közel három kg. Ilyenkor az ember a felszerelés nehéz részét felveszi magára, a kézipoggyászunk pedig egy 80 literes hátizsákból áll.
— Csúcstámadáskor mi lesz a hátizsákodban?
— Az első és talán a legfontosabb a székely zászló. Akárcsak két évvel ezelőtt, nálunk most sem lesz oxigénpalack. Úgy gondoljuk, hogy oxigén nélkül sportszerűbb a Cho Oyu meghódítása, amely a nyolcezresek közül nem a legtechnikásabb hegycsúcs. A jégcsákány ott lesz a kezünkben, a fejlámpa a fejünkön, s emellett a hátizsákban lesz minimális vízmennyiség és kevés ennivaló (energiaszeletek, csokoládé). Majdhogynem zsák nélkül is nekivághatnánk a csúcsnak, de ez a kellék mindig velünk van, hogy ha valakinek a felszereléséből át kell vállalni egy keveset, legyen, amibe bepakolni azt.
— Az Antarktiszon számodra gondot jelentett az akklimatizáció. Most nagyobb hangsúlyt fektetsz erre?
— Igen, tényleg úgy volt, mert ott nagyon egy irányba tartottunk, és ez fölfelé volt. Ott nem volt szó arról, hogy 4000 méterről visszaereszkedünk azért, hogy az akklimatizáció jobban sikeredjen. Nekem pont ez a kritikus határ: 3500—4000 méter magasban vannak gondjaim, ami a hegymászók nagy részének nem okoz problémát. Nagyobb magasságokban nincs gondom az akklimatizálódással, de alacsonyabb hegyeken van. Idén nagyon odafigyelek erre, s mindent nyugodtan és megfontoltan fogok elvégezni. Öten nem tudunk majd egyforma ritmusban haladni, így más-más elképzeléseink vannak a csúcstámadással kapcsolatosan. Pityu és Szabó Zoltán úgy képzeli el a dolgot, hogy naponta csak fél táborokat haladnak előre, és nem ereszkednek vissza. Iszonyú sok csomagot visznek magukkal, akár két-három hét elemózsiáját, és egyáltalán nincs visszafordulás. Én a hagyományos módon próbálkozom majd a csúcs megmászásával.
— Tavaly mi, újságírók megkóstoltuk azt a kaját, amit ti, alpinisták esztek a hegyen. Milyen élelmet visztek a Himalájára?
— A felsőbb régiókban a ,,nagyon finom", energiadús kaját fogjuk enni. A választék a csirkehúsos krumplipürétől egészen a tejes rizsig terjed, de akár halat is ehetünk. Ezeket, ha csak egyszer vagy kétszer kóstolja meg az ember, nagyon jónak tűnnek, de már három hét után csupán a címke utal majd az étel milyenségére, mivel íz szerint nem igazán lehet megkülönböztetni ezeket. Az alaptáborban azonban lesz minden: friss zöldség, sajt, lehet krumplit enni, viszünk szalonnát és kolbászt is magunkkal.
— Hogy haladsz a felkészüléssel?
— Most messze aktívabban készülők az expedícióra, mint máskor. Rendszeresen szaladok, s ha a gipsz nem lenne a kezemen, akkor azt mondanám, hogy gyakran úszom is. Ha az időjárás velünk tart, biciklizni is fogunk. Emellett majdnem minden hét végén a csapat közösen jár túrázni, hegyet mászni. Tehát a napi edzés megvan. Lassan minden összeállt, s egy újabb nagy kaland előtt vagyunk.
— Idén is minden lépésetekről tudni fogunk?
— Viszünk magunkkal műholdas telefont, és ha tehetjük, napi gyakorisággal jelentkezünk a Himalájáról. Ha lesz Évikének ideje, akkor az antarktiszi expedícióhoz hasonlóan ő fogja működtetni az itteni sajtóirodát. Indulás előtt, valamikor április első napjaiban sajtótájékoztatót is szeretnénk tartani, amelyen hivatalosan bemutatjuk a Himalájára készülő székelyföldi csapatot.
