A nagyajtai önkormányzatnak az utóbbi években meg kellett tanulnia a kevésből gazdálkodni. Fenyegetően közel volt a fizetésképtelenné válás, majd a közvilágításon kellett spórolniuk, az egész Erdővidék számára fontos híd újjáépítése késik. Nem dúskálnak a javakban, de Nagyajtát elkötelezett emberek szolgálják, s ez reményre jogosít fel. A nehézségek ellenére tartásos falu, lakói igényesek — láthatja ezt mindenki, aki itt áthalad.
Az új híd még várat magára
Ha Nagyajta, akkor az erdővidékieknek az Olton átívelő híd jut eszükbe. Február elején múlt két esztendeje, hogy a megyei tanács — arra hivatkozva, hogy a rozoga átkelő közveszélyes — lezáratta. Cselekedetük csak formális volt, hiszen alig néhány nap múlva Ajta népe eltávolította a vékonyka sorompót, s bár a polgármesteri hivatal többször is visszaállította, mindegyik próbálkozása tiszavirág-életűnek bizonyult. Még az sem vezetett eredményre, hogy teherautónyi földet borítottak az útra, hiszen felét a "szorgos kezek" azon nyomban eltávolították, a többin pedig megtelepedett s bőven termett a gaz. "Kimondottan fontos nekünk az Apáca felé vezető út, tehát ne akadályozzák a közlekedést, ne nyúljanak hozzá" — mondhatták az ajtaiak. A hatóság és az erdővidékiek hallgatólagosan kiegyeztek: közlekedési tábla tovább hirdette, a hidat még megközelíteni sem szabad gépjárművel, de ha vállalják az összeomlásával járó felelősséget, tovább használhatják.
Tamás Sándor megyeitanács-elnök többször is hangoztatta, prioritás számukra az új híd, de azt is jelezte, intézménye nem engedheti meg magának, hogy egyetlen projektre ennyit költsön saját forrásból.
Időközben mintha megmozdult volna valami az ügyben. A község polgármestere, Bihari Edömér január derekán azt nyilatkozta, a műszaki terv elkészült, akár a munka is kezdődhetne. A részletekre Klárik László megyemenedzsernél kérdeztünk rá. Mint megtudtuk, a nagyajtai híd felépítése az Országos Infrastruktúra-fejlesztési Programban a befektetések élén szerepel, ám még nem tudni, mikor kerülhet sor az első kapavágásra. A fejlesztési minisztériumnak versenytárgyaláson kell kiválasztania a kivitelezőt, a sebes folyású Olton az építkezés sem egyszerű, így még legalább két év, míg elkészül a hárommillió lej értékű befektetés.
Megújulásra vár a kúria
Túl a télen
Miként birkóztak meg a hideggel, hogy sikerült teljesíteniük téli feladataikat? — szegeztük a kérdést Benkő Csaba alpolgármesternek. A község második embere azt mondja, idejében felkészültek, így az aránylag gyenge tél nem foghatott ki rajtuk. Az intézmények számára biztosították a megfelelő mennyiségű tüzelőt, a mellékutcák hótalanítására saját erőgépeiket vetették be, fennakadás sehol nem volt. Csökkent viszont a fatámogatásra jogosultak száma. Na, nem azért, mert hirtelen nőtt volna az életszínvonal, vagy jelentős munkaerőt igénylő cég telepedett volna meg... Sokkal prózaibb ok húzódik a háttérben: szigorodtak a szociális támogatási feltételek, sokan "beleszaladtak" valamelyik kitételbe, a kedvezményezettek között szinte csak azok maradtak, akik a létminimum alatt élnek.
Az új év az önkormányzat számára némileg biztonságosabbnak mutatkozik anyagilag — tavaly spóroltak, picit félre is tudtak tenni —, nem kell tehát a közvilágítást korlátozni, egész éjjel éghetnek a lámpák.
Áldás az Áldás Házán
A nagyajtai egyházközség többéves álma vált valóra tavaly október 2-án, amikor felavatták a parókia udvarán épült Áldás Házát. Az egyházközség tagjainak, illetve az amerikai First Unitarian Society of Madison és az Ameland-szigeti holland testvérgyülekezet önzetlen adományából emelt ingatlan olyan tevékenységeknek ad otthont, amelyek tényleg áldást hoztak a közösség számára. Fekete Levente lelkészt arra kértük, vezessen végig az épületen, mutassa be, miként is telnek mindennapjaik.
A hátsó bejáraton lépünk be, az ajtó melletti kazán lohadó parazsára néhány rönk kerül. Tovább a Nagyajtai Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (NADFIE) irodája. A kis terem még nincs igazán belakva, de látszik, a fiatalok megpróbálják minél otthonosabbá tenni. A számítógépasztal mellett kis könyvespolc. A könyveken kívül az Áfonya citeraegyüttes fellépéseiről "árulkodó" emléklapok tömkelege látható. Kicsivel tovább a falon fényképek a nyári biciklitúra élményeiről. "Tavaly augusztusban Szejkefürdőn voltunk, akkor készültek a felvételek. Útközben megálltunk Homoródalmáson, ahol megnéztük az unitárius templom részben XIV. századi falait, az értékes kazettákat, majd Homoródkarácsonyfalván is betértünk a templomba. Székelyudvarhely megcsodálása után Orbán Balázs sírjánál helyeztünk el egy csokor virágot" — foglalta össze a nyári túra részleteit a tiszteletes. Az egyik kicsi ablak alatt az ODFIE színjátszó-találkozóján — az elsőt 1997-ben Nagyajtán szervezték! — elért eredményeket tanúsító vázák díszelegnek. Mellettük a vadasi unitárius találkozó vándorzászlaja arra emlékeztet, idén övék a szervezés feladata. Számtalan apró tárgy, mindegyikük arról beszél, a fiatalok szívesen járnak oda, a hitéletből fakadó feladatokat örömmel fogadják.
A kis ebédlőben a nőszövetség tartja rendszeres kézműves-foglalkozásait. Hétfőnként itt gyűlnek össze az asszonyok, rövid bibliamagyarázatot és imát követően a születés- és névnapjukat ünneplőket köszöntik. Gyakori a felolvasás, Benkő Klára, Péter Gyöngyi és Fekete Judit vállalja szívesen, Toók Katalin pedig verset mond. Mindeközben a parányi gyöngyökből szebbnél szebb ékszerek, ruhadíszek készülnek. Alkotásaikat kézművesvásárokon értékesítik, a jövedelem tíz százalékát pedig felajánlják az egyháznak. Nem aprópénz, például abból sikerült megvásárolniuk az Áldás Háza temérdek ablakára az ízléses függönyöket.
A díszterem több feladatot is ellát. Téli időszakban az istentiszteletek helyszíne, de volt már ebédlő is, az Erdővidéki Közművelődési Napok alkalmával ott léptek fel a Plugor Sándor Művészeti Líceum tanárai, itt tartják a találkozókat, melyeken a falu köztiszteletnek örvendő tanult emberei életükről vallanak, tapasztalatukat osztják meg.
Az emeleten vendégszobák. Legalább tizenöt személyt tudnak elszállásolni, szükség esetén pótágyakkal jóval többet is. A falak napsugaras hangulattal jól illenek a natúrszínű bútorokhoz. Az ágyak, asztalok, szekrények újak, minőségi darabok, a helybeli Barabás Levente és csapata készítette. Nagy költséggel járt a szobák berendezése, de az amerikai testvérkapcsolat ismét sokat segített. November 4—17. között Fekete Leventéék Madisonban vendégeskedtek, a Dávid Ferenc-emléknapon ő tarthatta az istentiszteletet, a perselypénzt, illetve az évente megszervezett Magyar Napon felajánlott összeget is hazahozhatták. Hazahozhatták, mert a tengerentúliak is úgy gondolták, áldás van e házon.
Elégedettek a tagok
A közbirtokosságnál javában folyik a munka — láthatják ezt a megyei úton közlekedők is —: az udvaron több szekér és erőgép áll, az idei farészesedést viszik haza a jogosultak. Korodi István elnök azt mondja, amióta átvette a kis közbirtokosság ügyeit — alig 395 hektár erdeje és 110 hektár legelője van a 255 tagnak —, sikerült néhány régebbi hibát kijavítania, a tagság viszonylag elégedett. Idén egy hektár után két méter tüzelőt osztanak, egy jog legelő után (37 árat tesz ki) pedig némi pénzt is. "A nagyajtai fák minősége gyenge, műfának való elég kevés. Ez annak tudható be, hogy annak idején a fiatal erdőket legeltették, s elég nagy rész megsérült. Alig huszonhét százalékát tudtuk műfaként értékesíteni, az pedig a bevételen is érződött" — mondotta az elnök.
Viszik a részesedést A szerző felvételei
Idén némi többletbevétellel is számolnak, ugyanis eladhatóvá serdültek a faiskolában nevelt kocsányos- és kocsánytalantölgy-csemeték. A tizenöt áras területen nevelt 25 000 csemetét itthon, a régióban próbálják értékesíteni, ám ha nem lesz megfelelő kereslet — itt más is végez hasonló szolgáltatást —, akkor távolabb keresnek vevőt. A kis fákat még nem adták el, de a pénznek már megvan a helye: a közbirtokosság tulajdonában levő állatorvosi rendelőt és a valaha a bíróságnak is helyt adó Cserey-kúriát javítanák meg.
Péter Géza furfangos ládája
Péter Géza évek óta jelentős szerepet vállal a nagyajtai közéletben. Lelkiismeretes tanárként dolgozik hosszú ideje, vezette a közbirtokosságot is, jelenleg a Gazdag Miklós Polgári Daloskörnek szentel sok időt. Emellett igazi ezermester. Tehetségét, kezének ügyességét bizonyítja a jóformán csak a család összefogásából épülő, befejezetlen állapotában is impozáns faháza vagy furfangos ládája is.
Ahogy belépek a házba, nevetve kérdi, Péterfiéktől vagy a tiszteletestől jövök-e, mert máshonnan nem hallhattam a ládájáról, s az valójában nem is olyan furfangos, mint mondják. Megmutatja, készítésének részleteit is elmondja: "Semmi különleges nincs benne, egyszerű ácsolt láda, amilyent a fúrni-faragó tudó székely ember el tudott készíteni. Nem fűrészelt deszkából, hanem jó minőségű, egyenes szálú bükkfából, pattintással. Azért mondják, hogy furfangos, mert zárrendszere vékony bükkfa lemezből készült, s kinyitni csak az tudja, aki apró titkát ismeri. Ha nem tudja, mit és hol kell megnyomni, bizony jó hosszú ideig feszegetheti, akkor sem nyílik ki a fedele!" Ha valaki kicsit is jártas a fával való bajlódásban, akár egy hét alatt is elkészítheti a ládát. Alig egy hét alatt is, ha legalább egy esztendővel azelőtt kipattintotta, kiszárította a falemezeket, és tüzetesen tanulmányozta a régi darabok elkészítésének módját. Péter Géza az 1845-ben született üknagyapja monogramját viselő szuszékot készítette el kicsinyített változatban. Díszítése a nagyapja járomfadíszeként szolgáló szárnyas nap, belül a tulajdonos nevének, lányának, Emőkének kezdőbetűi és a 2010-es készítési év. Most lakást ékesít, könyveket, jegyzeteket rejt, de talán egyszer arról tanúskodik — mint most az üknagyapa ládája —, hogy mindig jó kezű, tehetséges emberek lakták e vidéket.
