A felvilágosodás, a polgári eszmék, a társadalmi reformok, az átalakulások szükségességének gondolata egyre szélesebb körben vált ismertté. Ennek egyik terjesztője Bölöni Farkas Sándor, aki az Utazás Észak-Amerikában című könyvével hozzájárult a polgári-liberális eszmék terjedéséhez
A polgárosodás, a ,,fejek" forradalma beindult, nemcsak a székely városokban, hanem a székely határőrezredek tisztikarában is. 1848. március 15-én Pest-Buda lakossága a polgári átalakulásokat követeli. Az ifjúság 12 pontban fogalmazza meg a forradalmi követeléseket. Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál, Bulyovszky Gyula és más fiatal forradalmárok kiszabadítják Táncsics Mihályt, kinyomtatják a tizenkét pontot, Petőfi több helyen elszavalja a Nemzeti dalt, sorra járják az egyetemeket, Pest-Buda népe kivonul az utcákra, a Helytartótanács elfogadja a követeléseket. Az első felelős minisztérium miniszterelnöke gróf Batthyány Lajos lesz.
Március 21-én Kolozsvár népe is forrong, kérik a diéta összehívását, a jobbágyfelszabadítást és az egyenlő közteherviselést. Teleki József kormányzó májusra országgyűlést hív össze. A kolozsvári diéta május 30-án elfogadja Erdély és Magyarország egyesítését.
Marosvásárhelyen, Udvarhelyen, Alsócsernátonban, Kézdivásárhelyen, Csíksomlyón és más székely településeken nagygyűléseken vitatják meg a társadalmi átalakulásokkal, reformokkal kapcsolatos kérdéseket. A magyar forradalmi kormány számára egyre világosabbá vált, hogy az ellenforradalmi erők csak ideiglenesen nyugodnak bele a változásokba, előbb-utóbb katonai összecsapásokra kerül sor, ezért gróf Batthyány Lajos miniszterelnök május 19-én küldöttséget meneszt Székelyföldre. Klapka Györgyöt, Gál Sándort és Hajnik Károlyt bízza meg azzal, hogy a magyar forradalom védelmében megnyerjék a székelyek katonai támogatását.
Uzoni katonai lázadás és az erdélyi helyzet
A nagyszebeni osztrák katonai parancsnokság már kora tavasszal megkezdi a nemzetiségek összeugrasztását, a titkos aknamunkát a magyar forradalmi kormányzat ellen. A legfőbb célkitűzések egyike a székely nemzetőrök, katonaság lefegyverzése. Nem véletlen tehát, hogy 1848. április 25-én az első katonai lázadás épp Székelyföldön tör ki.
Erre abból az alkalomból kerül sor, hogy az erdélyi osztrák katonai parancsnokság kísérletet tesz a háromszékiek lefegyverzésére. Az illyefalvi nép élén Uzonba érkező Gál Dániel és Németh László forradalmár ellenőrzi a javítás ürügyén elszállításra előkészített 1500 puskát, és kiderült, hogy azok jó állapotban vannak. Mindenki számára nyilvánvalóvá vált az osztrák katonai parancsnokság szándéka. Gál és Németh elrendeli a fegyverek Sepsiszentgyörgyre szállítását, és négyszáz székely gyalogkatona megtagadja Székelyföld területének elhagyását.
Mikó Imre — Barabás Miklós festménye
Agyagfalva és az erdélyi helyzet
Amikor Erdély osztrák katonai parancsnoka, Puchner Antal Szaniszló törvénytelennek nyilvánítja a magyar forradalmi kormányt, a székely népnek arról kellett döntenie: vállalja a harcot az osztrák katonai erőkkel szemben, vagy behódol. Berzenczey László marosszéki képviselő és kormánybiztos 1848. október 16-ra, az ősi székely szokásnak megfelelően, Székely Nemzeti Gyűlést hív össze az udvarhelyszéki Agyagfalvára. Az osztrák katonai parancsnok utasítja a székely határőrezredeket a nemzetgyűlésről való távolmaradásra, ennek ellenére az agyagfalvi gyűlésen hatvanezer fegyveres jelent meg. Udvarhelyszék katonaságát ifj. Bethlen János, Háromszékét Berde Mózes, a csíkiakat Mikó Mihály szabadelvű kormánybiztos vezeti.
A nemzetgyűlés elnökének gróf Mikó Imrét választják. A vezetők egy része úgy véli, hogy e fegyveres tömeget először katonailag kell felkészíteni, csak azután szabad az osztrák katonaság ellen küldeni. Mivel az agyagfalvi gyűlés hírére Puchner tábornok ostromállapotot hirdet, miközben Erdély-szerte magyarságellenes atrocitásokra kerül sor, a felkészületlen, mintegy huszonötezer főből álló székely sereg október 24-én az ellenség ellen indul. A hadsereg fővezérévé Sombori Sándor huszárezredest nevezik ki.
Lelkesedésben nincs hiány, a frissen szervezett székely hadsereg egyik hadoszlopa Vajdaszentivánnál október 29-én szétveri a Karl Urbán alezredes által vezetett naszódi román határőröket, azonban a Joseph Gedeon altábornagy által vezetett, jól kiképzett és felszerelt császári sereg Marosvásárhelynél november 5-én legyőzi a tüzérség nélküli, gyengén fegyverzett székelyeket. Az udvarhelyiek november 6-án még visszaverik a Bikafalvánál támadó ellenséges erőket, büntetésképp báró August von Heydte császári tiszt parancsára felégetik a falut. Az udvarhelyiek rövid ellenállása után a székely anyavárost az ellenség megszállja. Heydte csapatai november 26-án már Erdővidékre is bevonulnak, ahol lefegyverzik a székely nemzetőrséget. Erre az időre már osztrák ellenőrzés alá jut Erdély és Székelyföld nagyobb része, Aranyos-, Maros- és Udvarhelyszék, majd a tisztikar árulása miatt Csíkszék is. Egyedül Háromszék népe vállalja az önvédelmi harcot.
(folytatjuk)
