Fél év alatt majdnem másfélszeresére emelkedett a cukor ára. Szakértők szerint az áremelkedés egyik fő mozgatója a félelem: mivel a cukor nehezen helyettesíthető, már a hiány legkisebb jelére is idegesen reagál a piac.
Minden korábbinál magasabb, 4,50—5,60 lej közötti, azaz 1—1,30 euró fölötti áron lehetett tegnap cukrot vásárolni Sepsiszentgyörgyön, akárcsak a magyarországi boltok többségében. A szomszédos országokban ugyanakkor 0,75 eurónak megfelelő áron is kristálycukorhoz lehetett jutni. Az 2009 januárja óta tapasztalható, egyre súlyosbodó jelenség nyomán több százezer tonna cukorral árasztaná el az Európai Unió az európai piacot, hogy lefelé nyomja az árat.
Az áremelkedés oka, hogy a világ két legnagyobb cukortermelő országában — Brazíliában és Indiában — rossz volt a termés, másrészt emelkedik az olaj ára, és ezért Brazíliában a cukornádból több bioetanolt gyártanak. Felfelé hajtja a cukor árát az is, hogy a kereskedők az elmúlt években nem akartak hosszú távú szerződést kötni, ezért piaci áron vásároltak cukrot. A kereslet legnagyobb részét az elmúlt években importcukorral szolgálták ki, az árakat így alapvetően az import határozza meg.
Másik összetevője a cukor világpiaci ára emelkedésének a spekuláció. Spekulálni sokféleképpen lehet, például úgy, hogy a termelő visszatartja a cukorkészletét, arra várva, hogy szűkösebb legyen a kínálat, és így felhajtsa az árakat. A szereplők többnyire nem valós hiányt érzékeltek az uniós piacon: attól féltek, hogy a tavalyi rossz termés miatt őszre kifogynak a cukorkészletek. Sokak szerint inkább pszichés hiányról beszélhetünk, nem valósról. Az Európai Unió átlagos összfogyasztását elvileg ki lehet elégíteni a készletekből, de néhány régióban előfordulhat hiány.
A világ éves fogyasztása 150—160 millió tonna nyerscukor, amelynek nagyjából 90—95 százaléka a finomított kristálycukor. A világ legnagyobb cukortermelője Brazília, a második legnagyobb India. Ez utóbbi egyben a legnagyobb cukorfogyasztó is. A világ összes cukormennyiségének körülbelül nyolcvan százalékát cukornádból nyerik, a maradék húsz százalékot pedig cukorrépából. Ha a cukornádból nem gyártanának bioetanolt is, a világ teljes cukorszükséglete fedezhető lenne cukornádból. A globális cukorkereslet évente nagyjából 1,2—2,5 százalékkal növekszik, a kínálat ezt nagyjából követi, bár néha elmarad ettől.
