Kovásznán a csapat élén szokásához híven Lőrincz Zsigmond polgármester ülte meg táncoló paripáját, egyik kezében székely zászlóval, másikban tiszteletadásra emelt kalappal. A lovasokat követték a Kőrösi Csoma Sándor Isko­laközpont diákjai, a Havadtőy Sándor Cserkész­csapat, az orbaiszéki települések és Nagykanizsa testvértelepülés küldöttei. Jelen volt a Keresztény­demokrata Mozgalom teljes megyei vezérkara, élén Kelemen Kál­mán országos elnökkel, a rendezvény díszvendégével.
Balogh Zoltán lelkipásztor állt elsőként színpadra. Több kihívással is szembe kell nézniük az erdélyi magyaroknak, jelen és jövendő nem a legfényesebb. Mindezek ellenére nem bűn magyarnak lenni, nem kell kisebbségként viselkedni, helyt kell állni, az identitást meg kell őrizni, hogy legyen, mire emlékezniük a jövő nemzedékeknek — mondta a tiszteletes. Lőrincz Zsigmond polgármester a nemzeti öntudatot erősítő múltat idézte fel. Nem másokra kell mutogatni, saját erőnket kell felfedeznünk — hangsúlyozta. Vastapsot kapott Mátyás Lilla Andrea, aki a diákszónokverseny győzteseként mondhatott beszédet az ünnepen. Képesek vagyunk magunk sorsát irányítani, ne engedjük, hogy mások döntsenek helyettünk — hangoztatta az ifjú szónok.
Kelemen Kálmán az ünneplő seregben levő sok fiatalra, gyerekre utalva úgy értékelte, hogy Kovásznán kirügyezett a magyarság életfája, van remény, lehetőség a megújulásra. Petőfit parafrazálva mondta: mindannyiunk Istenére esküszünk, hogy nemzetünkhöz hűségesek leszünk.
A szónoklatok között fellépett a központi református gyülekezet férfidalárdája, Thiesz Katalin népdalénekes, a nagykanizsai, Radnóti-díjas Horváth István szavaló, majd a Molnár János vezette diákcsoport ünnepi előadást mutatott be. A központban felállított színpadon Kovács Gábor esperes megható beszéde zárta a szónoklatok sorát, majd a tömeg együtt elénekelte a magyar és a székely himnuszt. Ezt követően megkoszorúzták a református templom kertjében lévő ’48-as emlékművet.