A kis szobrot Kovács Már­ton, a piliscsabai Ward Mária Művészeti Iskola tanára és a sepsiszentgyörgyi származású Vargha Zsófia a gimnázium tíztagú diákküldöttségének kíséretében adta át kézdiszentléleki és kézdiszárazpataki tanácstagok, közéleti és egyházi személyiségek jelenlétében Balogh Tibor polgármesternek, és a nagyközség elegáns dísztermében lesz a helye.
Piliscsaba 2006 óta Kézdi­szárazpatak testvértelepülése. Kapcsolatuk megelőzte a mostani magyar kormányzat által felismert és támogatott szükségszerűséget, hogy minden magyarországi iskolás legalább egyszer látogasson el Erdélybe — az ünnepre érkezett csapatban van olyan fiatal, aki már hatodszor jutott el Háromszékre —, és fordítva: minden erdélyi magyar fiatal látogasson el az anyaországba. A szárazpataki iskolások évenként vendégeskednek Pilis­csabán.
Látván a március 15. alkalmával hozzánk látogató nagydiákokat, és tudván, hogy Szárazpatakon csak I—IV. osztályos iskola működik, rá kellett kérdeznem, hogy az elemisták és a gimnazisták kapcsolata miként alakulhatott ki. A vendégek nevetve igazítottak el: amikor a testvértelepülési szerződés létrejött, a mostani nagydiákok még kisiskolások voltak, és már akkor megtapasztalhatták a felső-háromszékiek vendégszeretetét.
A kapcsolatok tartópilléreinek érzékeltetésére ismét a polgármesteri levélből ragadok ki egy passzust: "Mi, magyarok, akik a trianoni csonka hazában születtünk, a torz évtizedek nemzetpusztító ideológiája ellenére is ezer szállal kötődtünk és kötődünk az elcsatolt területeken élő rokonainkhoz, barátainkhoz, nemzettársainkhoz. A vér soha nem választható szét, csak vér árán, a lélek, akár élő, akár holt, örökké ugyanaz marad."