Jó érzés volt látni, hallani a gyermekeket az eprestetői emlékmű mellett, akkor is, ha néha elbizonytalanodott a dallam, félresiklott a hangsúly: szívvel-lélekkel fújták a dalt, mondták a verset, illetve a szabadságharcot felelevenítő szöveget.
Énekeltek, dúdoltak a tanítók, óvónők is a székely ruhába öltözött kicsik és nagyok mellett, büszkén szegték fel fejüket a maguk készítette huszárcsákóval a fiúk, gondosan szúrták a földbe kokárdára hasonlító papírvirágaikat a lányok. Néhány tucatnyi közönség tapsolt nekik, kevesen koszorúztak, de sokan vittek egy-egy szál virágot az egykori csata helyszínére.(demeter)
