Minden ünnepnek van saját napja, de mostanában az a divat, hogy előtte vagy utána három nappal ünnepeljünk, ahogy kijön a lépés. Mi is 13-án emlékeztünk meg a magyar forradalomról Kom­mandón, szép színes képpel jelent meg erről tudósítás már hétfőn a Háromszékben. De a tulajdonképpeni ünnepnapon a kommandói lakosoknak 9 órától még villanyuk sem volt. Hiába van rádió, tévé, internet, mobiltelefon, az erdélyi és anyaországi rendezvényekről nem nézhetett, hallhatott a kommandói ember egy vak hangot sem. Kultúrigényű, nyugalmazott magyartanárként felháborodott a lelkem, főleg amikor megtudtam, hogy némelyek megadott szabadnapként ünnepelnek a semmivel. Panasz­szavunk is volt RMDSZ-es és más képviselőkhöz, hogy aztán — öt óra múlva — megérkezzék a várva várt villany, de már a szívnek és léleknek felemelő momentumok után, bár ’48-as dalokat hallgathattunk még. Úgy érzem, állampolgári jogomtól fosztottak meg, a tulajdonképpeni ünnepnapon még a média segítségével sem ünnepelhettem, mert a legmélyebb "sötétséget" kényszerítették rám és falusfeleimre.
FAZAKAS VIOLA, Kommandó