Egy nemrég megfogalmazódott terv — húshasznú farm létesítése — jegyében tartották minap éves közgyűlésüket a kézdialmási állattenyésztők, ahová a mezőgazdasági igazgatóság szakembereit is meghívták.
Az almásiak büszkék és elégedettek lehetnek az öt évvel ezelőtt létesített egyesület és vezetősége munkájával. A szakmai egyesület létrehozására az adott okot, hogy annak idején a leadott tej kis mennyisége miatt a Covalact Rt. be akarta zárni a helyi átvevőközpontot. Molnár István polgármester viszont közös tejcsarnok megépítésének ötletével állt elő, ez megtetszett a falu lakóinak, és rövidesen munkához láttak. A hivatal a falu központjában bérmentve helyet biztosított az épületnek, a faanyag olcsón kikerült a közbirtokosság erdejéből, a közmunka eredménye pedig az egyemeletes épület. A szükséges felszereléseket (tejhűtő ciszternát, tejfokolót, mosdófelszerelést és egyebeket) a tagsági belépési díjakból sikerült megvásárolni. Az öt taggal induló egyesület ma 64 tagot számlál, tavaly közel 210 000 liter tejet értékesítettek. A csarnokban saját alkalmazott dolgozik, az elnök pedig közgyűlési határozat értelmében havi 600 lejes fizetést kap. Ennek fele ugyan elmegy az ügyintézésre, de Máthé István Olivér nem a pénzért vállalta a megbízatást, hanem állatszeretetből és tenni akarásból.
Adakozásra is futotta
Beszámolójában az elnök kiemelte, hogy az egyesület létrejötte sikeresen gátat vetett az állatállomány csökkenésének, sőt, a megyei adatokhoz képest Almáson még nőtt is az állatlétszám, a tagok több mint kétszáz egyeddel vannak jelen a helyi gazdalajstromban. "Az állatok annyit jelentenek nekünk, mint hídnak a korlát" — fogalmazott egy helyi, idősebb gazdálkodó, életre és tevékenységre ösztönözve a nyugdíjasokat. A 210 hektáros községi legelőre az egyesület hosszú lejáratú bérleti szerződést kötött az önkormányzattal, így a támogatási pénzek is az egyesület pénztárába kerülnek. Évente csak a használt legelőkre a területalapú támogatásból, a hátrányos helyzetű besorolásból és az agrárkörnyezeti kifizetések igényléséből közel 300 eurót kapnak hektáronként, ami összesen közel 60 000 euróra rúg a teljes területre számítva. Tavaly egyesületi pénzből 107 700 lejt költöttek a csarnok vízvezetésére, csempézésre, festésre, új tejfokolót vásároltak, kitakaríttattak 140 hektár legelőt, mezei és legelői utakat javíttattak fel, legeltetési díjat fizettek a tanácsnak, itatókat javítottak. Mi több, közcélra is jutott: a ravatalozó építésére 10 000 lejt adományoztak. Az idei évre tervezik további 40 hektár legelő kitakarítását, új itatókat készíttetnek az almási és a csomortáni csordának, körömpucoló iskolát (kalodát), bútorzatot vesznek a tejcsarnok irodahelyiségeibe, de jut a mezei utak karbantartására is. Ebben az évben is 10 000 lejes adományt szánnak az egyházaknak templomfestésre és tetőjavításra.
Egyetlen személy kifogásolta a 2011-es tervet, szerinte a tagoknak is vissza kellene juttatni ebből a pénzből. Az igazgatóság szakemberei elmagyarázták, hogy az uniós támogatások nem oszthatók szét a tagok között, ezeket a legelők, mezőgazdasági területek karbantartására, utak, itatóhelyek, nyári szálláshelyek építésére szánják a tenyésztőknek.
A húsmarha ígérete
Az egyesület pénztárában maradó összegre támaszkodva az almásiak húsmarhatelep létesítését fontolgatják, ami munkahelyeket teremtene, és pluszjövedelemhez juttatná az egyesületet. A húsmarhatartás technológiáját és előnyeit a szakemberek ismertették a tagsággal. Az uniós piacon hatalmas marhahúshiány mutatkozik, így az értékesítés itthon vagy akár külföldön is biztosított. Az élő hizlalt marha ára kitűnő, az uniós szinten meghatározónak számító francia piacon a 250—300 kilós húshasznú bikaborjakért élősúlyban az EUROP minőségi besorolás függvényében 2,2—2,8 euró közötti átvételi árat fizetnek, a húsmarhákkal keresztezett pirostarka hízókért pedig 1,9—2,3 eurót. Felhívták a figyelmet, hogy a mostani szokással ellentétben ne adjanak túl a kis súlyú (60—70 kilós) borjakon, hiszen a hústermelés csak akkor válik jövedelmezővé, ha nagy súlyra hizlalnak.
Ha komoly a teleplétesítési szándék, a megyei mezőgazdasági igazgatóság felveszi a kapcsolatot a magyarországi Charolais-tenyésztők szövetségével, az anyaországi tenyésztők ugyanis ígéretet tettek, hogy ha az itthoniak tőlük vásárolnak tenyészállatot, szakembereik révén biztosítják a teljes szaktanácsadást és az állatok küllembírálatát, valamint hogy a tiszta húsfajtájú, Háromszéken született egyedekre is megadják az uniós tagországokban érvényes magyar törzskönyvet. Ez is nagy előnnyel járna, hiszen Romániában a törzskönyvvezetés teljesen megszűnt — mostanság próbálják az egyesületek hatáskörébe átutalni —, a húsmarhák törzskönyvezéséről pedig egyelőre nem is beszélhetünk. A törzskönyv nélküli tenyészállatot egyáltalán nem, vagy csak jóval alacsonyabb áron — húsáron — lehet értékesíteni. A szakemberek a 150—200 kilós borjak vásárlását ajánlották, ezek jóval könnyebben megszokják az itteni tartási körülményeket, és jóval olcsóbbak. Jelenleg egy húshasznú vemhes üsző ára magasabb egy tejelő fajtájúénál, 1800—2000 eurót is elkérnek érte.
