Miután az egyik csíkszeredai ünnepségen Avram Iancut jelképező (?) bábut — meggondolatlan és elítélendő módon — akasztottak fel (?), a Realitatea tévében megszólalt Corneliu Vadim Tudor is, háta mögött Avram Iancu zászlajával, ostorozta a magyar revizionizmust, amely soha, egyetlen pillanatig sem mondott le Erdélyről. S hogy ez a félelem nem csak a mahala váteszét jellemzi, bizonyította az aznap esti parlamenti cirkusz is.
Az ellenzéki honatyákat a magyar miniszterelnök állítólagos irredenta kijelentései tüzelték fel, igaz, a bizalmatlansági indítvány is vesztésre állt. Ilyenkor egy valamirevaló román politikus gátlástalanul húzza elő a nacionalista kártyát, ami 21 évvel a változások után még mindég hatásos. De a hazájukat oly látványosan féltő politikusok nagy áriái újólag bizonyították azt is, hogy mennyire mélyen rögzült a román politikai gondolkodásban, pártoktól függetlenül, az Erdély állandóan vizionált elvesztése miatti, már-már paranoiás rettegés és félelem. És újra többször elhangzott a meggyalázott Avram Iancu kapcsán a 40 000 halott, noha Egyed Ákos nagy történeti művében tényszerűen bizonyította, 4000-ről van szó, de ha valami rögzül a delíriumos, történelmi emlékezetben, azt nehéz megváltoztatni... Másnapra kiderült, hogy az inkriminált részt a magyar nagykövet, Orbán Viktor üzenetét felolvasó felesége tette hozzá a szöveghez, és állítólag Petőfi versét is idézte. Bizonyos román újságírók és politikusok szerint viszont Wass Albert versét (?), és ,,a háborús bűnöst" mint ,,zsidók és románok gyilkosát" a Realitatea tévében csütörtökön egy egész kórus ostorozta.
Az esetnek van néhány fontos tanulsága! Az első, Ady nevezetes sorai után száz esztendőkkel is korai a nacionalizmus alkonyáról beszélni. A térség telítve gyűlölettel, mániákus rögeszmékkel, páni félelmekkel, amelyeket nagyon könnyű felelőtlen politikusoknak, botcsinálta népszónokoknak meg is lovagolni. Egy hivatalos kormányfői üzenetet a nagykövetnek kell felolvasnia, s ha érzelmileg túlfűtötten hozzá akar fűzni valamit, ezt konkrétan jeleznie kell, hogy ehhez hasonló esetek ne fordulhassanak elő, hiszen ilyesmik mételyezik évtizedek óta a két ,,baráti" ország időnként nyugvópontra jutó kapcsolatát. Ráadásul Băsescu elnöknek egyik fontos szövetségese Orbán Viktor, akit méltatlanul rágalmaztak, s aki jelenleg, tetszik, nem tetszik, az unió soros elnöke, s nagyon sokat tehet Románia olyan nagyon vágyott schengeni csatlakozásáért. Felelőtlenül lehet locsogni (bár a politikusok lehetnének egy kicsivel visszafogottabbak!), uszítani, bábukat égetni, magyar feliratokat lefesteni, jelképeket meggyalázni könnyű, hazudni még könnyebb, de a költő szavaival élve ,,az élet él és élni akar", lehetőleg nyugodtan és nem az örökös vádaskodások nyomasztó és vészterhes légkörében. Lehet erre egyáltalán esélyünk?
