Nálunk minden hétre jut legalább egy új korrupciós botrány. De az is megtörténik, hogy kettő, sőt, több. A gyanúsítottak, természetesen, mind-mind ártatlanok. A pénzt, amit elfogadnak, nem is tartják meg maguknak, hanem tovább- adják fennebb és fennebb, egészen addig, míg egyszer csak már nem is tudja senki, hogy hová jutott.
Olyan is történik, hogy kölcsönt kérnek, és csak azért nem tudják megadni, mert a fránya bűnüldözők bekasztlizzák őket. A közvélemény mentegeti a neki rokonszenves elbotlottakat, mondván: mindenki megteszi, akinek alkalma nyílik rá, csak ennek éppen pechje volt. Az átkosban, amikor valaki egy kicsit lopott, sikkasztott, vagy más, rossz fát tett a tűzre, ha párttag volt (Romániában négymillió párttag volt, mert a közvécében sem lehetett budifelelős, aki nem volt párttag), előbb kitették a pártból, azután tartóztatták le. Most már nem így történik, most sokkal igazságosabb a világ. A párt kiáll a delikvens mellett. Nem csoda, mivel azt rebesgetik, hogy a pénzek egy része nekik megy. Én, a párt, adok neked beosztást, funkciót, te adsz nekem pénzt. Hiába, a hatalom felé vezető út jó szándékkal és pénzzel van kikövezve, akár a pokolba és a börtönbe. Nem is értem, hogy ha párton kívülit kapnak el korrupciós ügyben, akkor miért nem harcolnak érte a különféle alakulatok? Azok ugyanis igen tehetséges emberek, és hosszú távon igen nagy hasznot lehetne utánuk húzni — pénzcsinálásból. Ezek még a homokbányákból is képesek aranyat felhozni. Az ilyeneket meg kell becsülni. Olaszországban a börtönből tovább irányították a maffiát a lekapcsolt főmuftik. Megbízható korruptjaikat a pártok ott is tovább támogathatnák, mert igen-igen nagy a kapcsolati tőkéjük, sok a magas polcon ülő komájuk, hozzátartozóik nevén nagy vagyon szerepel, és a tömlöcből is tovább bonyolíthatnák áldásos és pénzszerző tevékenységüket a maguk és pártjuk hasznára. Aztán azt sem szabad elfelejteni, hogy a korrupció milyensége, súlyossága nagyon változó az elkövető hovatartozásától függően. Az én korrupt barátom valójában becsületes, a tiéd nem. A mi korruptunk jó, a tietek rossz. Az övé gazember, az övéké bűnöző. Szóval, lehet ezt ragozni szépen. A pártok ádáz harcot folytatnak a konkurenciával. Ha nem sikerül a maguk pártjára és pártjába állítani egy potenciális korruptot, akkor semmitől sem riadnak vissza, hogy lépre csalják, lejárassák, befeketítsék, megzsarolják. Ezeket mind egy helyre kellene zárni, és ott, a hűvösön a legképzettebbek, akiket a legnagyobb, legbotrányosabb ügyekben kaptak el, felkészítőket tartanának a kezdő, balek, tyúktolvajoknak — szegények, tényleg csak egy tyúkocskát loptak a párt vasárnapi tyúkhúsleveséhez. Mire kijönnek, hétpróbás gazemberek válnak belőlük, akiket aztán haszonnal használhatnak majd idekint.
