Összes­ségében egyértelmű, részleteiben mégis sokkoló néhány adat. Tavaly az életszínvonal az 1999-es szintre süllyedt, amikor ugyancsak gazdasági-társadalmi válság sújtotta Romániát.
Tény, hogy kies hazánkban az átlagkereset tizenötször kisebb, mint Luxemburgban, a legmagasabb fizetéseket adó EU-országban. Ott 35 000 eurót keres évente egy állampolgár, nálunk alig 2323-at, még Bulgária is megelőzött, szomszédunknál évi 320 euróval nagyobb az átlagkereset. Szomorú valóság, hogy a tájainkon élők alig 10 százaléka mondja azt, napi szükségleteinél többet is megengedhet magának, 31 százaléknak a legfontosabbakra sem elég a pénze, 34 százalék pedig éppen csak azt képes fedezni, amit nagyon muszáj. Románia polgárainak 72 százaléka becsülte úgy tavaly, hogy rosszabbul él, mint egy évvel korábban.
A felmérés kimutatja, jelentősen csökkent Románia lakóinak jövedelme, nagy arányban emelkedtek az árak, mind kisebb a vásárlóerő. A kormány hibás intézkedéseit igazolja, hogy 2008 és 2010 között megkétszereződött a munkanélküliek száma. Igen érdekes, hogy bár ez kisebb, mint az európai átlag, a foglalkoztatottak aránya is jelentősen alul marad, az uniós arány majd 65 százalék, nálunk kevesebb mint 59, két év alatt a visszaesés több mint ötszázalékos. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a megkérdezettek közül legtöbben éppen a munkahelyük elvesztésétől félnek.
Az életszínvonal rohamos csökkenése bizonytalansághoz, apátiához vezetett, a román demokrácia igencsak ingatag voltát jelzi, hogy tízből kilenc polgár úgy véli, nem befolyásolhatja a dolgok alakulását, 80 százalékuk elégedetlen a jelenlegi vezetéssel, ez az arány az elmúlt húsz évben soha nem volt ilyen magas. 1990 óta egyszer sem vesztette ennyire hitelét a politikai osztály, a válaszadók 86 százaléka kifogásolja tevékenységüket.
Ez csak néhány szemelvény az amúgy igen átfogó felmérésből, de lehangoló képet nyújt a román társadalom állapotáról. Vitathatatlan, kialakulásában sokat számított a válság, de nem elenyésző a Boc-kormány szerepe abban, hogy Romániának az utolsó előtti helyről sikerült még lejjebb jutnia. A 2000-es évek elejének rövid felszusszanása, reménye tovaszállt, a pár évig tartó gazdasági és életszínvonal-növekedés után mélyebbre csúsztunk, mint azelőtt. Elsáfárkodták a bizalmat, s ezzel nemcsak magukat, pártjukat járatták le, de hiteltelenné tették a hatalomért vetélkedő összes politikai alakulatot, olyan bizalmatlanságot hívtak elő, melyet még a gazdaságnál is nehezebb lesz orvosolni.