Tavaly éppen a nagy érdeklődés miatt maradt el a meredek domboldalon zajló, guruló-hajszoló verseny, amivel csaknem kétszáz éves hagyomány szakadt meg. A szervezők azonban nem merték vállalni a felelősséget, miután 2009-ben tizenötezren akartak a délnyugat-angliai Brockworthbe özönleni. A település vendéglátó-kapacitása már azt sem tudta elviselni. A szervezők, nevezetesen a Sajtgurító Bizottság most úgy döntött, hogy júniusra tolja el az eseményt – melyet rendszerint márciusban rendeztek –, és kétnapos fesztivállá bővíti. Egyúttal fizetőssé teszi, hogy a bevétel fedezze a szükséges biztonsági intézkedéseket.
A népszokás szerint 3–3,5 kilós sajtokat gurítanak le egy hegy meredek lejtőjén, 200 méteres távon, a versenyzők meg rohannak a sajt után. Az győz, aki előbb leér. Átlagosan úgy húszan sérülnek meg a bő kétszáz fős mezőnyből. A rekord 1997-ben volt, akkor 33 embert kellett ellátni. A kockázathoz képest a nyeremény elég szerény: a megviselt, agyonhorpadt sajtot kapják a győztesek. És még örülhetnek, hogy nem hetven évvel ezelőtt nyertek. Akkoriban ugyanis – a II. világháborús és az azt követő élelemhiány miatt (1941–1954 között) – a versenyzők csak hatalmas fasajtot kaptak a gurításhoz, igaz, valódi sajttal töltve. A töltelék azonban csekély méretű volt, csupán egy kis lyukat fúrtak a fasajtba, és abba dugták az igazi gloucesteri sajtot. A hagyomány egyébként dokumentálhatóan 1826-ra nyúlik vissza, de vélhetően sokkal régebbi, a pogány időkben gyökerezhet.