Tréfálkozni kellene, április elsejét írunk, az idő is tavasziasra fordult, egyre melegebben süt a nap, véget ért az első negyedév, és miniszterelnökünk ígérete szerint kilábaltunk a recesszióból, következhet immár a fellendülés – csakhogy az a baj, egyáltalán nem nevetni való például a villanyáram árának újabb emelése, és az sem afféle baráti ugratás, hogy Traian Băsescu államfő tegnap kihirdette az alkalmazottak kiszolgáltatottságát tovább növelő új munkatörvénykönyvet.
És minden bizonnyal nem nevetnek, esetleg csak keserűen, rezignáltan mosolyognak az idősek, akiket a munkaügyi miniszter azzal biztatott, hogy talán jövőre, a választási kampány esztendejében esetleg részesülhetnek csekélyke kis nyugdíjemelésben. A tanügyi alkalmazottak is legfennebb fekete humornak minősíthetik, hogy a hatalom a jogerős törvényszéki döntésekben megítélt juttatásokat sem hajlandó kifizetni, nemhogy béreiket emelné méltányos szintre. De valószínűleg az egészségügyi alkalmazottak sem derülhetnek, a minisztérium ugyanis valóra váltotta tervét, április elsejétől nem kap több pénzt az egészségbiztosító pénztártól az a hatvanhét kórház, amelyet bezárásra, átalakításra ítélt a szaktárca. Orvosok, nővérek százai nem tudják, hol folytatják a munkát, számos kistérség marad egészségügyi ellátás nélkül. És fájhat a betegek feje is – ráadásul mától algocalmin is csak receptre kapható –, Arad megyében például már nem adnak ki ingyenes és ártámogatott gyógyszereket a patikák, mert elfogyott az erre szánt pénzügyi keret, hasonló helyzet bármikor előállhat másutt is. Úgy tűnik, csak a belügyminisztérium dolgozói lélegezhetnek fel: az eredetileg április elsejére tervezett leépítéseket egyelőre elhalasztották, de a rendőrök nem dőlhetnek hátra, az elbocsátásokról ugyanis nem tett le a hatalom. Közben aggasztó hírek érkeznek a banki-pénzügyi világból is, óvatosságra intenek az elemzők, a hitelek ismét drágultak, nagyszabású infrastrukturális beruházásokról alig hallani, gazdaságösztönzésről, munkahelyteremtésről még kevesebbet.
És ha mindezt összevetjük miniszterelnökünk szépen csengő, az elmúlt hetekben az unalomig szajkózott szólamaival, miszerint kivezették az országot a válságból, kezdődik a gazdasági növekedés, a nadrágszíjszorítás után következik az aratás – hát nem az a gyanú ébred fel bennünk, hogy talán ezeket a nyilatkozatokat szánták április elsejei tréfának?