Április elseje hagyományosan a bolondok, pontosabban a bolondozások napja, amikor bárki a legképtelenebb tréfát űzheti embertársaival. A sajtótréfák közül egy nemzetközi rangsorolás szerint mai napig a legjobbnak azt az 1957-es BBC-riportot tartják, amely szerint Svájcban jelentősen megnövekedett a spagettitermés. Annyira jól sikerült, hogy emberek tucatjai hívták a szerkesztőséget, és érdeklődtek, honnan szerezhetnének ők is spagettitöveket. Második helyezett a Burger King 1998-as sajtókampánya, amely a balkezes hamburgert népszerűsítette, de az első öt között szerepel az a hír is, hogy a melltartók fémből készült merevítője zavarhatja a távközlést...
A szokás eredete homályba vész. Vannak, akik az ókori szaturnáliák folytatásának tekintik – a féktelen vidámsággal megült ünnepen úr és szolga szerepet cserélt, s a rabszolga azt tehette, amit akart, mások a Kübelé-kultusszal összefüggő római-görög hilaria ünnepre vezetik vissza.
A legelterjedtebb magyarázat szerint a bolondok napja a középkori Franciaországból származik. Az év kezdete ugyanis hagyományosan április elsejére, a tavasz kezdetére esett, amikor ajándékokkal kedveskedtek egymásnak az emberek. 1564-ben IX. Károly január 1-jére helyezte át az újévet, de az emberek csak lassan fogadták el a rendelkezést. Sokan megszokásból vagy a régi hagyományhoz ragaszkodva továbbra is küldözgettek ajándékokat, ezek változtak idővel tréfás semmiségekké, meglepetésekké: a hamis évkezdetet hamiskodással ülték meg. A büntetlen csínytevés szokása gyorsan elterjedt, s mára hagyománnyá vált: ezen a napon ajánlatos fenntartással kezelni még a televíziók, rádiók híreit is.
Az egyik első április elsejei tréfát Toulouse grófja, XIV. Lajos francia király fia követte el: éjszaka szűkebbre varratta egy márki ruháját, így az reggel nem tudta felhúzni sem a nadrágját, sem a mellényét. Szobájában sorra jelentek meg a csínytevők, és szörnyülködtek, mennyire felpuffadt a márki. Rögvest orvost is hívattak, a beavatott doktor fejét csóválva megírta a receptet, amivel szaladtak a patikushoz. Aki szintén a fejét csóválta, de ő azért, mert nem értette a dolgot: a recept ugyanis így szólt latinul: Végy egy ollót, és vágd fel a mellényed... Magyarországon ezen a napon szúnyogzsírért küldték a kiskanászt, esetleg trombitahúrt, libatejet hozattak velük a boltból. Skóciában volt szokás a bolondjáratás: egy balekot megkértek, hogy vigyen el egy levelet a szomszédba. A levélben ez állt: "áprilisnak elseje, küldd a maflát másfele". A szomszéd visszaragasztotta a borítékot, és még egy útra kérte a jámbor embert – így folyt a játék, amíg a "postás" észbe nem kapott.
A brit közönséget 1864-ben az egyik újság szamárkiállításra hívta meg, a helyszínen összegyűlt tömeg azonban egyre elégedetlenebb lett, mert szamárnak se híre, se hamva nem volt. Végül valaki elkiáltotta magát: április elseje!, az emberek pedig nevetve hazamentek a kiállításról, amelynek ők voltak az attrakciói. 1878-ban sok amerikai készpénznek vette azt a hírt, amely szerint a zseniális feltaláló, Edison a fonográf után olyan készülékkel állt elő, amely a földet gabonává, a vizet borrá változtatja, így megoldja az éhezés kérdését. Több országban többször elhitték, hogy az időszámítás tízes alapú lesz, 1980-ban pedig Angliában tiltakozó levelek áradatát indította el az a kacsa, hogy a Big Ben órája digitális kijelzőt kap.
A mai világban annyi információ zúdul az emberekre, hogy nehéz különbséget tenni valódi és hamis között, így megesik, hogy az április 1-jei tréfának szánt hírek pánikot keltenek, a valós híreket pedig tréfaként fogják fel. 1946. április 1-jén például egy földrengés után 150 áldozatot követelő szökőár söpört végig Alaszkán és Hawaii szigetén, de sokan tréfának vették a vészjelzést.