Szokatlanul nagy csendbe burkolódzott kék falaival a Makkai Sándor I–IV. Osztályos Iskola. Mintha valamire várt volna. Valamire, ami a felszusszanáshoz, egy mély lélegzetvételhez kell. A szünetre szólító csengő volt az. Pillanatok alatt megélénkült az udvar, a játszótér. Az udvart, a játszóteret beragyogó napfény egyből mosolygós lett. Szinte hallani biztató suttogását: Na gyerünk, gyerekek, játsszatok, tiétek ez a tíz perc, a tiétek és a játéké.
– Negyvenhat tanulónk van – mondja Dimény Éva, az iskolafelelős tanítónő –, az I. osztályban 19, őket én tanítom, a II.-ban 10, a III.-ban 7 –, összevont osztályt alkotnak, Kádár Mária a tanítónőjük, és végül a IV. osztályban van tíz gyerekünk, és Katona Edit a tanítónőjük. Van három felzárkóztatott gyerekünk is, a 6-os számú gyerekotthonból járnak hozzánk. Amennyire lehet, élvezzük az önkormányzat támogatását, e támogatás eredménye, hogy bevezethettük a házicipős rendszert, korábban kirándulásokra is futotta a támogatásból, most a gazdasági válság egyre jobban érződik. Itt, az iskolában s a szülők otthonában. Sok, nagyon sok a munkanélküli, s ez bizony érződik a mindennapokban... Ami a testnevelést illeti, a I–IV.osztályban Kodolányi András testnevelő tanár tanítja heti két órában, az elsősöknél jómagam. A szakos tanár egyből otthon van, amikor belép az osztályba, számára az sem jelent igazán gondot, hogy kicsi az udvar, hogy szegényes a felszereltségünk, hogy csak labdáink vannak. Nehezebb az én dolgom, kellő felszereltség hiányában a körjátékokra kell alapoznom: konstruáló, didaktikus, népi, mozgásos, testnevelési játékokra. Az én elsőseim között sok a roma gyerek, ők az iskolán kívül is sokat játszanak, s itt, az iskolában elismételnek mindent, amit otthon látnak, lovacskáznak, disznóvágásdit, rendőrözést játszanak a szünetekben. Nagy a játékuk köre.

– Tervek, célok?
– Ebben a mai világban nagy álmokat nem szövünk, mert nem szőhetünk. Maradunk a hivatásunk teljesítése mellett. Célunk továbbra is a gyerekek testi fejlődése kedvező felételeinek biztosítása, a test edzése, a motorikus képességek kifejlesztése, az egészséges életmódhoz nélkülözhetetlen higiéniai ismeretek megszerzése és a megvalósításukhoz szükséges képességek kialakítása. Ha ezt sikerül maradéktalanul teljesítenünk, úgy érzem, nem élünk hiába.
Toók Ágnes óvónő huszonhat óvodással foglalkozik, azaz ennyi szerepel a névsorban, van közöttük kicsi, közép-, nagy és előkészítő csoportos, négy óvodás a 6-os számú gyerekotthonból jár.
– Beszélgetéssel indítjuk a napot – így az óvónő –, a gyerekek elmesélik, mi történt velük tegnap délután, este, milyen nagy problémákkal találkoztak, aztán rátérünk a csoportos tevékenységekre, ma például virágokat vágtunk fehér lapokból, aztán számoltunk, tavaszi éneket tanultunk, daloltunk, majd megtízóraiztunk, azt követte ez az alagútjáték. Ezután kivonulunk az udvarra, a játszótéren mindenki talál elfoglaltságot. Szeretnek tenni-venni, imádnak játszani. Ami a felszereltségünket illeti, nincs különösebb hiányunk, nemrég kaptunk újabb játékokat, e téren is minden gyerek könnyen megtalálja játékához a kellékeket.
– Milyen a kapcsolat a szülőkkel?
– Nagyon jó, érdeklődnek, s ha kell, segítenek.
– Kirándulás, táborozás jöhet szóba?
– Kirándulni szoktunk, de hogy tavasszal, nyáron erre kerülhet-e sor, ma nehéz megmondani. Hogy szeretnénk, az biztos, de ez nem elég, az anyagi hátteret kell mindenekelőtt megteremteni.
A gyerekek mozgásvágya, játék iránti szeretete Oltszemen sem hiányzik. S ez a szeretet nem marad figyelmen kívül, hiszen négy nagyon lelkes pedagógus igyekszik kielégíteni minden gyermek óhaját.