Ezt írták arra a díszes, méregdrága merítettpapír-tekercsre, amit egy idős magyarországi vásárlóra már becsomagolva sózott rá egy élelmes székelyföldi kereskedő. Hogy a kedves emlék meg ne sérüljön a hosszú úton hazáig.
Könnyen megelőlegezhette, hogy a jámbor öregúr nem fog visszajönni a panasszal, az pedig vélhetően nem érdekli, hogy az eddig csak olvasmányokból, adomákból ismert székely furfangról, immár a valóságos élmény után, mit gondol a nyitott szívvel közeledő vendég. Akitől az ingyenes múzeumlátogatási napon is legombolták volna a jegyárat a céhes városban: két átverés egy napra: gyere ide, turista! A harmadik balkáni fogást egy másik társaságnak mutatták be góbéink: a jégcsákányként (és olyan áron, hogy abból egy használt igazira is szert lehet tenni) eladott cifra bot az első rátámaszkodásra eltörött. Ellenségeink se tudnának jobban lejáratni, mint az ilyen praktikák. Már gyanítható, merre visz a végzet...