Még frissek a nyári emlékek, sokan egy jól szervezett nyári vakáció, külföldi nyaralás, kirándulás emlékei hatása alatt vannak, és ez ad erőt nekik a napi munkára egy ideig. Emlékszem, gyermekkoromban nyáron magnóra vettem a fecskék csivitelését, és ősszel-télen, mikor hiányukat éreztem, csak bekapcsoltam a magnót, így újra átéltem a nyár hangulatát. Ilyenkor mindig jobban teltek a napok.
A közel három évtizedes madármegfigyelés alatt soha nem tapasztaltam azt, ami idén az őszi madárvonulás során történt. A hirtelen hideg beálltával a fecskék táplálék nélkül maradtak, és sokan el is pusztultak. A madártani egyesületek, madárszerető emberek azonnal segítségükre siettek. Kézdivásárhelyen egy család szó szerint a lakásába engedett be több fecskét, mely a függönytartón az emberi oltalmat kereste. A lakás melege, az emberi szeretet megmentette a fecskéket, amit néhány fotó is igazol. Minden bizonnyal, a család valahányszor átnézi a fényképeket, kellemes, jóleső érzéssel idézi fel azt a napot, és több mint biztos, hogy a most Afrikában telelő madarakra ezentúl másként fognak nézni, eszükbe jutván a mentés története.
Ahogyan a sepsiszentgyörgyi közművek alkalmazottjainak is, akik a nyári kánikulában ― amikor a fecskéknek épp fészküket kellett volna építeniük, de sár hiányában ez lehetetlenné vált ― vizet locsoltak, azaz sárt ,,gyártottak" a madaraknak. A hír hamar terjedt madárkörökben, és nemsokára a negyed fecskéi mind onnan hordták otthonuk építéséhez az alapanyagot.
