Botrányok sorozata kíséri a kórházbezárásokat. Igaz, a szakemberek – pártállástól függetlenül – elismerik, hogy az átszervezésre szükség volt, van, csak a módszereket, illetve az előkészítetlenséget, a készakarva vagy hozzá nem értésből fakadó zűrzavart kárhoztatják.
De e fájdalmas folyamat tájainkon untig ismert érzelmeket is felszabadított: Victor Pontától Corneliu Vadim Tudorig, de még Crin Antonescuék is a miniszter magyar voltát, az államtitkár-helyettes palesztin származását teszik felelőssé a bajokért, s az átszervezési folyamatot a román nép kiirtására tett kísérletként tálalják, miközben nem átallják sűrűn emlegetni, hogy bezzeg a Székelyföldön és Szatmár megyében egyetlen kórházat sem zártak be. Érdekes módon azt senki észre nem veszi vagy el nem mondja, hogy az idecsöpögtetett pénzekből közel egy évtizede tákolják a földrengésben alapjaiban megrendült megyei kórházat, vagy azt, hogy e régiót az elmúlt negyven-ötven esztendőben e tekintetben egyetlen hatalom sem kényeztette el.
És az RMDSZ minisztere hallgat. Helyette Raid Arafat vagy maga Emil Boc állt sajtó elé, s ismételgették, hogy túl sok országszerte a versenyképtelen, kis kórház, ahol valójában csakis szociális gondokat orvosolnak. A politika és a sajtó a miniszter fejét követeli, Cseke Attila neve szitokszó lett, Arafatét, aki a SMURD megszervezésével hatalmas szolgálatot tett ennek az országnak, ma már a gyanú és bizalmatlanság légköre lengi körül.
Igaz, szemmel látható: a román egészségügy nem készült fel a nagy átalakításra, az alapellátást, azaz a családorvosi rendszert egyre mostohább intézkedéssorozattal próbálják ellehetetleníteni, a mentőszolgálatok nem bírják az újabb megterhelést, kevés a jármű, még kevesebb az orvos, s ráadásul kiderült, a megyei és nagyobb városi kórházak már most túlzsúfoltak, személyzet- és ágyhiánnyal küzdenek, nagy az adósságuk, kevés a gyógyszerük. S kitetszik, az IMF igénye szerint végrehajtott kórházbezárási kampányt nem készítették elő. És az sem véletlen, hogy már most azt találgatják a kis kórházaiktól megfosztott települések lakói, hogy némely, korábban nagy költséggel felújított, de a hónap elején bezárt épületre kik teszik rá a kezüket, milyen üzleti vállalkozást virágoztatnak majd fel ott.
Kár, hogy mifelénk minden ésszerű korszerűsítési szándék botrányba, s ha mód adódik, nacionalista hangulatkeltésbe fullad. Miként most.