A Mercedes 260D

A Mercedes-Benz cég 260D jelzésű, szögletes karosszériájú modellje az 1936. februári berlini autókiállításon mutatkozott be a közönségnek, akárcsak a Hanomag gyár Rekord elnevezésű kocsija, amelyet szintén dízelüzemanyag hajtott. Míg a stuttgarti cégnél már minden készen állt a sorozatgyártásra, amely pár héttel a kiállítás után meg is indult, a Hanomag csak 1936 utolsó hónapjában dobta piacra a Rekordot. Így az elsőség a 260D típusé lett. (A francia André Citroën gyárában ugyan már 1933-ban elkészült egy dízelmeghajtású személykocsi, a Rosalie, ez azonban különböző jogi problémák miatt soha nem került sorozatgyártásra.)
A dízel Mercedes 2600 köbcentiméter lökettérfogatú négyhengeres motorja 45 lóerőt adott le percenként háromezres fordulatszámon. Ez a teljesítmény 100 kilométer/óra csúcssebességre gyorsította fel az 1650 kilogramm tömegű autót. Óránként 70 kilométeres sebesség mellett a motor kilenc liter gázolajat fogyasztott. Egy mai VW Golf 1,6 TDI 1,6 literes motorja hasonló körülmények között a fenti üzemanyag-mennyiség felével is beéri, csúcssebessége pedig 180 km/óra. Három évvel a 260D bemutatkozása után kitört a világháború, a robbanómotorok fejlesztése terén a haditechnika került előtérbe. 1945 után is sokáig csend volt a gyári laboratóriumokban, eltekintve attól, hogy a Fiat és a Peugeot is nekilátott dízelmotorokat gyártani. Ezek mind közvetett befecskendezésű, előkamrás aggregátok voltak.
A Volkswagen csak 1976-ban csatlakozott a "dízelcsaládhoz": a fürge és takarékos Golfba épített öngyulladó motornak köszönhetően a dízelmotor végleg kikerült a "taxi gépkocsi" kategóriájából. Az akkor még önálló Audi cégnél pedig 1975-ben kezdődött meg a közvetlen befecskendezésű aggregátok kifejlesztése. Ez tizennégy évig tartott, az eredmény, az öthengeres, turbófeltöltős, közvetlen befecskendezésű Audi 100 1989-ben került a szalonokba. A Fiat a kilencvenes évek közepén fejlesztette ki az első common-rail, azaz közös nyomócsöves dízelmotort. Az UNIJET-rendszert 1997-ben az Alfa Romeo 156 típusba építették be, és sikerét látva, a többi autógyár is megkezdte a felzárkózást. A common-rail rendszer megjelenése mérföldkövet jelentett a dízeltechnikában, mert a károsanyag-kibocsátásra vonatkozó, egyre szigorúbb nemzetközi előírások a dízelmotorok végleges eltűnését eredményezhették volna.
Ma már szinte nincs olyan autógyár, amely ne készítene dízelmotoros modelleket: Európa után Japán és Korea is be­hódolt az öngyulladó motoroknak. Az utolsó meghódítandó piacot az Egyesült Államok jelenti, ám újabban ott is csökken az idegenkedés a dízelektől, amiben szerepet játszik a roppant kedvező fogyasztás is. Ezek ugyanis átlagosan ma is 30 százalékkal kevesebb üzemanyagot fogyasztanak, mint hasonló lökettérfogatú Otto-motoros vetélytársaik.