Kézdivásárhely szülötte volt, de élete javát a székely anyavárosban töltötte, s a céhes város majdnem elfelejtette. 125 évvel ezelőtt született, és negyven évvel ezelőtt halt meg (1886–1971).
A Székelyföld egyik kiváló geológusa, földjének, kincseinek kiváló ismerője, tanár, szakíró és szerkesztő volt. A polgári iskolát Kézdivásárhelyen végezte, majd a budapesti pedagógiai főiskolán szerzett természettudományi tanári oklevelet. Az első világháborút megelőző két évben Jénában és a Berlini Bányászati Akadémián képezi magát. Székelykeresztúron, majd Székelyudvarhelyen volt tanár, megszervezte az erdélyi tudósok részvételével működő Hargita-expedíciókat, szerkesztette a Székelység honismereti folyóiratot (1934–1944), alapítója volt a Székelyföldi Borvízkutató Intézetnek. Számos tanulmánya és tudományos könyve jelent meg. A Magyar Földtani Társulat díszoklevéllel tüntette ki, Románia kormánya emlékérdemrenddel. Könyvtárát és gyűjteményét a Székelyudvarhelyi Múzeumra hagyta, ott van emlékszobája is. Kézdivásárhelyi szülőházának azonosításában a város lakóinak segítségét kérjük. A házat ugyanis a kerek évfordulók alkalmával emléktáblával kellene megjelölni. Sírjánál az erdélyi geológusnemzedék nevében e sorok írója mondott emlékbeszédet a székelyudvarhelyi református temetőben. Emlékét unokái és dédunokái őrzik.
