Amerikai kutatók vasárnapi bejelentésük szerint megoldottak egy emberi észleléssel kapcsolatos rejtélyt, amely egyaránt foglalkoztatott filozófusokat és tudósokat, amióta 323 éve egy ír politikus megfogalmazta John Lockénak írt levelében. Képzeljük el – írta William Molyneux a nagy brit gondolkodónak –, hogy egy születésétől fogva vak ember, aki megtanulta pusztán tapintással azonosítani a tárgyakat (például egy gömböt vagy egy kockát), hirtelen képes lesz látni.
A Molyneux kérdéseként elhíresült filozófiai felvetés ezek után így szólt: "Mielőtt megérintené emberünk a tárgyakat, pusztán látással meg tudja-e állapítani, melyik a gömb és melyik a kocka?" A kérdés megválaszolása az emberi elmére vonatkozó egyik alapvető bizonytalanságot oldaná fel. A választ keresők egy része úgy vélte, hogy tiszta lappal születünk, felhalmozott tapasztalataink összessége adja, amire egy adott pillanatban képesek vagyunk. A másik irányzat képviselői szerint az emberi elmében veleszületetten jelen vannak "tudások". Ha egy vak ember, aki csodás módon visszanyeri látását, azonnal különbséget tud tenni a kocka és a gömb között, az azt jelentené, hogy e tudás valamilyen módon veleszületett.
"Molyneux kérdésének az a szépsége, hogy arra is vonatkozik, miként alakulnak ki a képzetek az agyban" – magyarázta Pawan Sinha, a Massachussettsi Műszaki Egyetem (MIT) professzora, a tanulmány megtervezője. "A különböző érzékszervi modalitások (látás, hallás, tapintás stb.), érzékelések vajon közös képzetet hoznak létre, vagy egymástól független képzeteket, amelyek nem hozzáférhetőek akkor sem, ha a máskülönben a többi érzékszerv amúgy létrehozta már a maga képzetét?" – fejtegette a tudós. Az elméleti kérdés gyakorlati megválaszolásának problémáját az adta, hogy nehezen lelhetőek fel a vizsgálathoz megfelelő alanyok. Sinha programot indított el 2003-ban Indiában, Újdelhiben, ahol végül találtak négy fiút és egy lányt, akik életkora 8 és 17 év között volt, és születésük óta vakon éltek. A szemjavító műtét után ellenőrizték a páciensek látását: a teszten csaknem száz százalékot értek el az alanyok. A tapintással való felismerést ellenőrző teszten ugyancsak közel ilyen jó lett az eredményük. Ezt követte a kritikus teszt, melyben először csak tapintással észlelhettek tárgyakat, majd ugyanazokat egy hasonlótól látás alapján kellett volna megkülönböztetniük. Ebben a vizsgálatban az eredmények nem voltak jobbak, mint a találgatás sikerességi aránya, tehát nem volt kialakult kapcsolat elméjükben.
"A következtetés az, hogy ebben az esetben nincs nyoma a keresztmodális érzékelésnek (az egyik érzékszerv által közvetített képzetet a másik érzékszerv képzetével helyettesítő képesség)" – közölte Yuri Ostrovsky, a MIT kutatója, a tanulmány másik szerzője. Molyneux kérdésére tehát a válasz: nem. A hirtelen látóvá lett vakok tapintással szerzett tapasztalatai nem elegendőek arra, hogy pusztán látással azonosítsák a tárgyakat. Legalábbis nem azonnal. A kutatás ugyanis azt is bizonyította, hogy az alanyok nagyon gyorsan, körülbelül egy hét alatt pótolták a látásból kiesett éveket. Az eredmények összességében azt mutatják, hogy az emberi agy képlékenysége igen nagy, sokkal nagyobb annál, mint eddig feltételezték, még jóval a gyerekkor után is – összegezték a kutatók.
