Nagy dérrel-dúrral ünnepelték a decemberben elfogadott tanügyi törvényt, amely végre áttörést hoz, új tanterveket, könyveket, módszereket, reformot, amely gyökeresen megváltoztatja a nagyon merev és egyre gyengébb teljesítményt nyújtó román oktatást. Egyértelmű volt, a kivitelezés nem lehetséges egyik napról a másikra, de nagy volt a bizakodás, ősztől az évfolyamkezdő osztályok már az új rend szerint gyarapíthatják tudásukat.
A magyar gyermekek számára is jelentős előrelépést hoz az új jogszabály – jelentették be az RMDSZ politikusai, s januárban, a győzelem mámorában még igen nagy hévvel, rendkívüli derűlátással ígérték szeptemberre a román oktatás új módszertanát, Románia földrajzának és történelmének magyar tankönyveit. Mint a hó, úgy olvadt el a kezdeti lelkesedés, s bizony a rügyfakadással érkezik a kijózanodás: a felelősök elismerni kényszerülnek, a következő tanévtől nagy újításokat senki ne reméljen. Sorolják a technikai akadályokat, az előre nem várt fordulatokat, melyek miatt legjobb esetben 2012-től alkalmazzák majd a reformrendelkezéseket.
Nem tudni hát, mi vár majd az iskolásokra szeptemberben, a törvény mely intézkedéseit tudják alkalmazni, s azt sem, az új tantervek hiányában csökkentik-e az órák számát, s ha igen, milyen alapon, hogyan döntik el, miből kell majd kevesebbet tanulniuk gyermekeinknek. Ha még nem lesz meg a végleges, jól átgondoltnak, felépítettnek ígért elképzelés, hogyan kezdik a nebulók az ötödik osztályt, hisz az eddigi négy év helyett számukra már ötre bővül az általános iskola. Mi történik a most kilencedikbe indulókkal, akik jelenleg csak annyit tudnak, már az új rend szerint érettségiznek? Hogy mit tanulnak jövőben, és mivé alakul a jelenlegi úzus azután, legjobb esetben néhány minisztériumi szakember látja. A januárban még oly lelkes politikusok most hallgatnak, a szakemberek pedig magyarázkodnak. Elmondják, amit sokan már a kezdetekkor sejtettek, jeleztek: ilyen rövid idő alatt lehetetlen átgondolt, alapos reformot véghezvinni. Átláthatatlanná vált minden, homály borult az örömünnepre, s félő, akárcsak a kórházak bezárása esetén, szeptember 15-e után szembesülünk azzal: úgy számoltuk fel a régi rendszert, hogy nem készült még el az új.
A sokat ígért jobb oktatásban tehát esetleg azok a gyermekek reménykedhetnek, akik mostanság születnek, esetleg még igen aprók. A jelenlegi iskolások, akárcsak az elmúlt években végzett nemzedékek, áldozatai a rendszerváltozás óta folyamatos, politikai szélfúvásoknak alárendelt kísérletezésnek, no meg a jelenlegi, lehet, hogy jó szándékú, rendkívül ambiciózus, de sem szakmai, sem anyagi szempontból nem eléggé átgondolt reformnak nevezett újításnak. Amelyet, könnyen megtörténhet, elsöpör egy jövőre elkerülhetetlennek tűnő kormányváltás. S akkor kezdődhet minden elölről...