A jelenleg Berlinben élő kanadai állampolgár, tévéproducer, rádió- és tévériporter Szőczi Árpád Drakula árnyéka címmel az elmúlt években több helyszínen, pontosabban az eseményekhez szorosan kötődő tizenkét városban (Torontóban, Montrealban, New Yorkban, Washingtonban, Strasbourgban, Budapesten, Érden, Székesfehérváron, Temesváron, Kolozsváron, Nagyváradon és Bukarestben) készítette el kalandregényekre emlékeztetően izgalmas (fél)dokumentumfilmjét, alcíme szerint a romániai forradalom kitörésének valódi történetét. Drakula itt természetesen nem a vámpírt jelenti, hanem a Kárpátok Géniuszát, a román nép sokáig legszeretettebb, majd egy kaszárnyaudvaron szitává lőtt fiát, akinek baljós árnyéka valóban negyedszázadig vetült Romániára, s valahogy máig nem akar elenyészni.
Tőkés László interjút ad 1989 márciusában
Magyarázatot érdemel viszont a nagyralátó alcím, ugyanis erről a valós történetről több légből kapott és valótlan történet is valósként kereng, s hovatovább a néhány napos román (tévé)forradalom eseményeiről huszonegy év után is kevesebbet tudunk, mint valaha, vagy ha fel is bukkannak valósnak tűnő részletek, ezeket rögtön cáfolják, újabb és újabb hajmeresztő történetekkel állnak elő. Divat lett bizonyos értelmiségi és történész körökben vitatni Tőkés László akkori temesvári református lelkész szikraszerepét is a román forradalom kirobbantásában. Noha kétségtelen, az ő parókiája körüli élőlánc volt az első jele annak, hogy a román népnek kezd elege lenni a hebegő zsarnok rémuralmából. A film arról az akcióról beszél – ami megelőzte, de elő is idézte Tőkés üldöztetését és a személye körül kialakuló példátlan s kies hazánkban addig teljességgel szokatlan szolidaritást –, hogy miként készített két elszánt kanadai férfi, Michael Clair volt Québec tartományi miniszter és Réjean Roy, a Radio Canada riportere 1989 tavaszán egy negyvenperces videointerjút Tőkés Lászlóval temploma karzatán, s hogyan juttatták ki magyar segítőik kalandos körülmények között a kazettákat külföldre.
Szőczi jól pergő filmje a különös akció minden résztvevőjét megszólaltatja, köztük Radu Tinu temesvári szekus őrnagyot is, a Tőkés megfigyelésével megbízott tisztet, aki szinte kéjelegve meséli a lehallgatások részleteit. Itt lesz a film kissé bohózatszerű, csakhogy ez rémbohózat, s óhatatlanul is Ciorant juttatja eszünkbe, aki nagy elődjéhez, Caragialéhoz hasonlóan a román és a mindenkori létezést alapvetően abszurdnak fogta fel, következésképp kimondhatatlan nevetségességét hangsúlyozta. A Ceauşescu-rendszer abszurditása villan fel remek jelenetekben, a botcsinálta "összeesküvők" csetlés-botlásában éppen úgy, mint a mindentudásával kérkedő Securitate balfogásaiban és hibáiban. A kazetták végül is sikeresen kerülnek ki, s hosszas hezitálások után (a kanadai tévék visszautasítják) a magyar televízió akkor legnépszerűbb politikai műsora, a Panoráma mutatja be 1989 nyarán, lavinaszerűen indítva el a decemberi forradalomba, lázadásba torkolló események láncolatát. Melynek kiváltó okairól azóta is sokan, sokféleképpen vélekednek, a szovjet "turisták" (álruhás kágébés ügynökök) jelenlététől az Iliescu vezette összeesküvőkig, akik kihasználva a tömegek lázadását, mintegy paravánként tolva maguk előtt, aránylag gyorsan átvették a hatalmat, s akkor kezdődött meg ama történet, mely azóta is tart.
Szőczi filmje abban az értelemben is fontos kezdet lehet, hogy két évtized után módszeresen újragondoljuk, mik is történtek 1989 csillagévének decemberében legszebb hazánkban, és miért.
