Szécsi Antal – jobbról

A nagy hírű, hajdani híres kolozsvári egyetemi tanár egy évtizeden át vezette a Bethlen Kollégium egykori gazdag könyvtárát, ahova, mivel igen sokat tudott, büntetésből helyezték át a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudomány­egyetemről, megfosztva tanári katedrájától. Ő ezt a büntetést, száműzetés jellege ellenére, részben szerencséjének is tartotta, hiszen a gazdag Bethlen Könyv­tárban kielégíthette tudományos kutatói szenvedélyét. A rendkívül barátságos embert hamar megszerették a kollégium tanárai, diákjai, valamint a város sok magyar és román lakója. De ez volt a veszte is, ugyanis a helybeli Securitate megfigyelésének fő célpontjává vált. A könyv rendkívül találó címe – Meglesett élet – Besúgói jelentések dr. Borbáth Károly történészről – nem írói fikció, hanem szomorú valóság: a mintegy huszonöt enyedi informátor, köztük több diák, a tudós-könyvtáros minden mozdulatát nyomon követte, a biztonsági szervek valósággal közönséges bűnözőként nyomoztak utána, beszélgetéseit lehallgatták, leveleit elfogták. Számon tartották barátait, mikor, kivel mit beszélt, kivel kávézott vagy sétált. Meglesték életét.
Szécsi Antal, a vargyasi iskola egykori igazgatója, aki a Fehér megyéből szülőfalujába áthelyezett tanárt befogadta, becsületbeli kötelességének tartotta, hogy minden fellelhetőt áttanulmányozzon és publikáljon tragikus körülmények közt meghalt kollégájáról. Így született meg 2008-ban a "Maga­felejtő sorsunk halk tudója..." Borbáth Károly élete és munkássága című könyve, valamint a most bemutatott második.
"Dr. Borbáth Károly emlékezete és iránta érzett tiszteletem késztetett arra, hogy megszerezzem a kiváló történész 502 oldalas securitatés doszárját" – írja a szerző a könyv bevezetőjében. Ugyancsak kapcsolatai révén jut hozzá a lehallgatások hanganyagához is.
A két jelentős forrásanyag feldolgozása szinte emberfeletti munkát igényelt, tanulmányozni, válogatni, magyarra kellett fordítani a legjellemzőbb részleteket, koholt vádak hatalmas anyagát, amelyekkel Borbáth Károlyt elmarasztalták, és amiért valósággal a halálba kergették. Naciona­lizmussal, irredentizmussal és soviniszta eszmék terjesztésével vádolták, amelyekkel, úgymond, megfertőzte környezetét, főleg az enyedi Bethlen Kollégium ifjúságát. Holott akik csak felületesen is ismerték Borbáth Ká­rolyt, azok is tudták, hogy a fentiek nem voltak jellemzőek rá, csupán "a dokumentumokon alapuló történelmi igazságért küzdött".
A több mint százoldalas kiadvány az olvasó elé tárja annak a sátáni gépezetnek a működését, amely minden eszközt felhasznált, hogy az üldözöttet eltávolítsa Enyedről, majd Torockóról, és lehetetlenné tegyen számára minden emberi kapcsolatot, ami egyenlő a fizikai megsemmisítéssel.
A szerző mesterien szerkeszti egybe az informátorok jelentései, a lehallgatott anyagok leglényegesebb részleteit, zárójelben közbeiktatva az "aranykorszaknak" az erdélyi magyarság beolvasztására irányuló megszorító intézkedéseit. Így az olvasó előtt világossá válik, hogy miért "szorult a hurok" egyre erősebben egy kiváló elme, nem mindennapi műveltségű és emberséges ember körül.
Fehér megyei üldöztetése után Borbáth Károlyt szülőfalujába, a háromszéki Var­gyas­ra helyezik át. Egyik elfogott levelében írja "jámbor" barátjának: "jámbor falusi iskolamester lettem saját szülőhonomban". Ahol a "szolgálatos fülek" aljas munkája nem ér véget a mai napig tisztázatlan körülmények közt, 1980. április 20-án bekövetkezett ha­láláig.
Tragédiájának súlyát mi sem bizonyítja jobban, mint egyik, élete mélypontján, bukaresti tudós barátjának írt, elfogott levelének alábbi részlete: "Egy hosszas vizsgálat után beáztattak, negatív elemnek tartanak... Annyi kellemetlenség és bosszúság után a lelkiismeretemmel ki vagyok békülve. Harmadszorra és ezen alkalommal utoljára itt számomra bevégeztetett, aminek következtében, mint egy haza nélküli proletár, eladhatom szellemi munkaerőmet máshol is."
Szécsi Antal szívós, kitartó munkával megírt könyve értékes kordokumentuma egy letűnt világnak, amely az erdélyi magyar értelmiség legjobbjainak megsemmisítésére törekedett.

Józsa Miklós