Csomakőrös a történelmi emlékezés hiteles helye, a Csoma-napok pedig magyarságtudatunk fenntartása és erősítése ügyét szolgálják – hangsúlyozta Egyed Ákos történész-akadémikus szombaton Csomakőröson a Kőrösi Csoma Sándor-emlékérem átvétele és a tavaly elhunyt Csoma-kutató, Csetri Elek emlékkopjájának avatóján.
A kétnapi programsorozat után Csomakőrösre költözött huszonkettedik emléknapok szombati rendezvényei istentisztelettel kezdődtek, igét hirdetett Szilágyi Sándor András kőbányai református lelkész, aki a 121. zsoltár szövegére építkezve hangsúlyozta, nekünk is vannak hegyeink, akadályaink az életünkben, miként a Jeruzsálem felé tartó zarándokoknak, valamint Csoma Sándornak útban Tibet felé, de ne csak a hegyeket nézzük, hanem a hegyeken túli célt is, és bízzunk abban, segítségünk az Úr, aki megmutatja az utat. Bende Tamás helyi lelkipásztor hálát adott az Istennek, hogy Csoma Sándor népe ma is emléket őrző, élő közösség, nem lepte be a moha Csomakőrös nagy szülöttének léptei nyomát. Kubinyi Anna textilművész bemutatta az általa készített Csoma-emlékszőnyeget, ismertette a felhasznált szimbólumok jelentését, a pusztinai Nyisztor Ilona és Bálint Izabella moldvai csángó dalokat adott elő.
Díszoklevél Egyed Ákosnak
Kőrösi Csoma Sándor mellszobrának megkoszorúzása és a helyi gyermekek verses műsora, Thiesz Katalin dalai után a Csoma-emlékház kertjében folytatódott az ünnepség, ahol köszöntőjében Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete Schmitt Pál köztársasági elnök és Orbán Viktor miniszterelnök üdvözletének tolmácsolása után hangsúlyozta, Csoma Sándor példája Háromszék és Székelyföld, az egész magyar nemzet számára erő- és büszkeségforrás. Barta Zsolt magyarországi orientológus a buddhista vallásból vett példával érzékeltette, hogy Csoma Sándor szelleme, szellemisége minduntalan visszatér közénk, és szerinte ehhez hasonló a Gazda József már-már misztikus ragaszkodása a magyar eredetkutatáshoz, az őshaza körüli igazságok felderítéséhez, aki egy személyben annyit tett hozzá ehhez a megismeréshez, mint sok tudós együttvéve.
Pál Antal Sándor méltatta az erdélyi magyar történetírás legkiválóbb jelenkori képviselőjét, az "ízig-vérig székely", bodosi származású történészt, akadémikust, dr. Egyed Ákost, az idei Kőrösi Csoma Sándor-emlékérem kitüntetettjét, aki köszönetképpen dicsérte a szervezők kitartó munkáját, megerősítette őket abban, hogy sokunkban él a vágy, hogy megismerjük az őshaza történetét, de az is nagyon fontos, hogy együtt vagyunk, merítsünk tehát erőt az együttlétből. A Csoma-kutatás tavalyi két nagy halottja, Csetri Elek és Szilágyi Ferenc emléke előtt munkásságuk méltatásával tisztelgett Egyed Ákos, illetve Víziné Debreczy Ildikó, és a már meglévő öt kopjafa mellé még kettőt az ő emlékükre avattak (Bodor János és Konnát László munkái). Az emlékünnepségen közreműködött a sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám Művelődési Ház László Attila vezette férfikara és a barátosi református Ferencz Ernő Fúvószenekar, verset, balladát mondtak helyi előadók. Az ünnepség a székely és a magyar himnusz közös eléneklésével ért véget, az összetartozás jeléül minden résztvevő egy darab kürtőskaláccsal kezében távozott a Csoma-emlékkertből.
