,,Bányászként dolgoztam, és 1990-ben jöttem el nyugdíjba. A fiamnak támadt az az ötlete, hogy kezdjünk el gazdálkodni, hozzunk létre egy farmot. Innen indult az egész" — meséli Benkő Béla. Az elején három tehénnel indultak, majd újabb hármat vásároltak. Ma már harmincra nőtt a szarvasmarha-állomány, a család pedig harminchektárnyi területen gazdálkodik. ,,Öt hektár volt a miénk, a többit béreljük" — mondja a gazda. Majd hozzáteszi: állandó befektetést igényel a gazdálkodás: minden évben kell valami új gépet vásárolni, különben lemarad az ember, és nem éri meg. ,,Emlékszem, hogyan vettük az első traktort. Kimentem Magyarországra dolgozni, és négyhavi keresetemből megvettem. No, de annyi elég is volt nekem Magyarországból. Szinte mindennap leoláhoztak minket. Akkor döntöttem úgy, hogy inkább az itthoni gazdasággal foglalkozom. Nem hiába mondják, hogy jobb otthon kis gazdának lenni, mint idegenben nagy szolgának. Miért menjek én külföldre másoknak dolgozni, más szolgájának lenni, mikor itthon a magam ura lehetek?"

Persze, azzal az egy traktorral nem sokra mentek volna, de a gazdaságot csak fokozatosan, évről évre lehetett fejleszteni. ,,A lényeg az, hogy mihelyt összegyűlt egy kis pénzünk, azt befektettük. Gépeket vettünk, istállót építettünk, nemrég új traktort vásároltunk. Eközben pedig folyamatosan bővítettük az állatállományt is" — meséli a fejlesztés folyamatát Benkő Béla. Mint mondja, fokozatosan bővítették a gazdaságot, a szarvasmarhákon kívül pedig mással is foglalkoztak. Így ma sertéseket is hizlalnak, és természetesen burgonyát is termesztenek. ,,Egy dologra nem lehet alapozni a gazdaságot. Hál’ istennek Száldobost idén elkerülték a természeti csapások: árvíz nem volt, csapadék viszont volt elég ahhoz, hogy jó legyen a pityókatermés" — értékeli az idei évet a gazda.

Lendületesen magyarázza viszont, melyek a gazdálkodás főbb nehézségei. ,,A gazdaembert mindenki megfeji" — mondja keserűen. Majd példákat hoz fel: a sepsiszentgyörgyi húsfeldolgozó az ígértnél kevesebb pénzt fizet a beszállított állatért, a tejet potom áron vásárolják fel. ,,De legalább most pontosan fizet a feldolgozó. Mert volt olyan, hogy több hónap késéssel fizették ki a tejet. Pedig tudja, hogy van: ha én kölcsönt veszek fel a banktól, és nem adom meg időben, azonnal rászámolják a kamatot."

Benkő Béla elismeri, hogy voltak nehezebb időszakok is a gazdálkodásban. Azonnal hozzáteszi azonban: ,,de sosem adtuk fel, nem keseredtünk el egy pillanatig sem". Amikor a siker titkát kérdezzük, a munkát, az összefogást és a fejlesztést említi. ,,A gazdálkodás azt jelenti, hogy mindennap dolgozni kell, akár reggeltől estig is. Hál’ istennek nálunk a család összefogott, és így sikerül megélnünk" — fűzi hozzá.

Egyik legfőbb gond, hogy nincs a gazdáknak érdekképviselete. Úgy hatékonyabban fel lehetne lépni, és talán nem lennének ennyire kiszolgáltatottak — magyarázza, de hozzáfűzi: sosem gondolt arra, hogy más gazdákkal szövetkezzenek. Erről mintha a kommunizmus jutna eszébe, sietve jegyzi meg: „mindenki a saját lábasát kevergesse".

Éppen amikor az uniós csatlakozás kerül szóba, megérkezik Benkő Béla fia és Nagy József András, aki szintén gazdálkodásból él, mintegy háromszáz juha és húsz tehene van. Az uniós csatlakozásról nincsenek túl jó véleménnyel. A tejprémium kérdését feszegetik: nem értik, ha eddig jó volt a tej, most miért nem az. Aztán abbéli félelmüket ecsetelik, hogy jönnek majd a nagyvállalkozók, és kiszorítják a piacról a kicsiket. ,,Tessék megnézni, az üzletekkel is így van: építik a szupermarketeket, és a kis boltok kénytelenek bezárni. Lehet, hogy a gazdákkal is ez lesz" — magyarázzák. Majd hozzáteszik: az uniós csatlakozás következményei egyelőre csak a követelmények szigorításában látszanak. Megkérik a modern pajtát, a minőségi tejet. A támogatásokról mindhárom gazdaember hallott, sőt, tervezik is, hogy igénybe veszik az uniós pénzeket. Nagy József például pajtát szeretne építeni belőle. „A baj csak az, hogy rengeteg utánajárásba, rengeteg papírmunkába kerül igényelni a támogatást" — panaszolják. És ha már a gondoknál tartunk, elmondják a szinte mindennaposnak tekinthetőket is: a lopásokat, amiért a romákat okolják, a vadak okozta károkat. Ezekben a kérdésekben különösen kiszolgáltatott a gazdaember, hiszen egyszerűen nincs, amit tennie. ,,Hiába jön a medve, nem szabad lelőni. És ha több kutyával próbálom megijeszteni, megbüntetnek, mert csak hármat szabad tartani az esztenán" — mondja Nagy József.

Száldoboson különben egyfajta munkaerőhiány is érződik — mesélik a gazdák. Nagyon nehéz ugyanis embert találni, aki az állatokkal foglalkozna, többen külföldön dolgoznak. Pedig azt sem mondhatni, hogy nincs megfizetve az állatokkal való foglalkozás, hiszen ötszáz lejt kapnak érte, és teljes ellátásban részesülnek, beleértve még a cigarettát is.

A gondok-bajok áradatából mintegy fellélegezve Benkő Béla megállapítja: ha lassan is, de valami fejlődés csak tapasztalható a gazdaember életében. Új gépek, új autók vannak, azért pedig nem kell aggódniuk, hogy mit aprítanak a tejbe.