Ezeknek a rémszem-berendezéseknek két fő típusa létezik, az egyik milliméteres rádióhullámok, a másik röntgensugarak visszaverődését használja képalkotásra. Az utasról készült kép háromdimenziós, és vagy tisztázza a vizsgált személyt, vagy hagyományos motozásra irányítja.
A milliméteres hullámszkenner azt használja ki, hogy a rövidhullámok tartományában a ruházat, a haj és az egyéb szőrzet átlátszó, míg testünk bőre és a fémtárgyak nem. Ennek az az egyik oka, hogy a ruha szálainak és a hajszálak jellemző vastagsága kisebb a vizsgáló sugárzás hullámhosszánál, így azokkal nagyon gyenge a kölcsönhatásuk. A másik fajta, röntgensugarakkal működő repülőtéri szkenner abban különbözik az orvosi röntgenkészülékektől, hogy az utóbbiak átvilágítják a test szöveteit, az előbbiek viszont a ruhán áthatoló, de a testfelületről visszavert sugarakkal dolgoznak. További eltérés, hogy az utóbbiak esetében le kell vetkőzni, az előbbiek pedig vetkőzés nélkül meztelenítenek – legalábbis a biztonsági ellenőr előtt. Annak ellenére, hogy a repülőtéri röntgenberendezés keményebb sugarakkal működik, mint az orvosiak, azoknál mégis kevésbé veszélyes, mert sugárzása nem hatol be a testbe, és a sugárzáskitettség időtartama is sokkal rövidebb. (origo/József Álmos)