Szinte agyontaposták egymást az emberek egy bevásárlóközpont nyitásakor, csupán azért, mert olcsóbban szerettek volna cukrot vásárolni – erről tudósítottak nemrég a tévécsatornák.
A kiszakadt zacskókból kifolyt cukrot marokkal merték össze, tömték zsebükbe, mintha valódi kincs lenne. Kincs, ami nincs, vagy amit hamarosan nem lehet megfizetni – hogyan lehetne másképp értelmezni az érette való nagy tolongást? Utánanéztünk, mi a helyzet a cukorral, mert az ára az utóbbi hetekben valóban folyamatosan emelkedik. Nem termelnek elégségeset a még működő gyárak, a termelés nem fedezi a fogyasztást? Importcukor sincs, vagy csak egyszerűen a spekulánsok használják ki a pillanat adta lehetőséget? Azt is hallani, hiánya annak is betudható, hogy a cukornádból inkább bio-üzemanyagot állítanak elő. Megannyi izgalmas kérdés, melyekre választ szerettünk volna kapni.
Előbb az interneten próbáltunk utánanézni, milyen a nagybani cukorkínálat. Már első kattintásra számottevő ajánlat ugrott elő. Jászvárosi kereskedelmi társaság cukornádból és cukorrépából készült terméket ajánl, nagy és kis mennyiségben. Komolyság, nem csak szavak – áll a hirdetés végén. Marosvásárhelyről portugál répacukrot kínálnak, ezer tonnákban mért mennyiségben. Bukaresti importőr cég Icumsa 45 répából készült első osztályú cukrot ajánl, legkevesebb 12 500 tonnát – és a sort hosszasan lehetne folytatni. Az ajánlatok sora végtelen, de legfontosabb közös vonásuk: szinte minden hirdetés importcukrot kínál. Az importőrök behozzák külföldről az élelmiszereket, azok több kézen átmennek, s úgy kerülnek a boltok polcaira. Mindenki ráteszi a maga árrését, a vásárló a behozatali ár két-háromszorosán veheti meg az élelmiszert – többek között a cukrot is. Sajnos, nem tehetünk ez ellen semmit – jelentette ki nemrég Valeriu Tabără agrárminiszter. Aki különben a hazai termékek népszerűsítése mellett áll ki, akár kedvezményeket is adna a honi termelőknek, hogy azok fel tudják venni a versenyt a külföldiekkel. Csak épp az EU-s törvények nem engednek meg ilyen kivételezésen alapuló kedvezményeket... Az viszont természetes, ugye, hogy a fejlett technikával dolgozó holland, német francia gazda négy-ötször nagyobb területalapú támogatásra jogosult, mint romániai sorstársa.
Végveszélyben Botfalu?
Háromszék legközelebb lévő cukorgyára és cukorrépa-felhasználója a botfalusi. Egyedüli termelő az országban, mely nincs külföldi kézben. A cukron kívül terméke a melasz és törköly, az állattenyésztők körében oly népszerű takarmány, az úgynevezett répaszelet. Románia valamivel több mint 100 000 tonnás cukorrépára számított cukorkvótájából 18 406 tonnát tudhat magáénak. A többi a következőképpen oszlik meg: a Romanban működő Agrana (osztrák tulajdonú) 24 240 tonnás kvótát kapott, a ludasi gyár (ma francia tulajdonban) 33 935 tonnát, míg a nagyváradi (német tulajdonú) cukorgyár kvótája 33 123 tonna. Kitetszik, a kvóták szempontjából legjelentéktelenebb a botfalusi gyár. Ám a székelyföldi, barcasági termelők szempontjából a legfontosabb.
Fordítva is igaz a kijelentés, a botfalusi cukorgyárnak ezek a termelők a legfontosabbak. Ha ők nem visznek oda répát, be lehet zárni. Ami azt jelenti, hogy a botfalusi cukorkvótát a piacon maradt cukorgyáraknak oszthatják le. Azaz egyre nagyobb lehet a jövedelmük. Elméletileg van ez így, a gyakorlatban nagyon sok cukorgyárat csak azért privatizáltak külföldi tőkével, hogy azokat be lehessen zárni, majd termelési kapacitás hiányában minél több cukrot lehessen behozni a világ nagy termelőországaiból. Nemcsak Európából, akár Dél-Amerikából is.
A botfalusi cukorgyár felszámolását szeretné elérni a romani cukorgyárat működtető osztrák Agrana – állítja Bodó Lajos, a gyár adminisztrátora, aki megyei tanácsi képviselő is. Amíg Botfalu működik, a multik nem emelhetik kedvük szerint a cukor árát – húzza meg a vészharangot. Szerinte a forgatókönyv egyszerű: az Agrana elcsalogatja Botfaluból a termelőket, a gyár nyersanyaghiány miatt kénytelen lesz bezárni. A nagyobb baj, hogy ezt követően felmondják a székely termelők szerződéseit, és a továbbiakban Moldovából veszik a cukorrépát.
Bodó adatai szerint a botfalusi gyár répaszükségletének 59 százaléka Kovászna megyéből származik, amit 2010-ben 471 gazda termelt meg. Az is kiderül, hogy a Botfaluba érkező háromszéki répa 20,5 százalékát tíz olyan cég adta le, mely ötven hektárnál nagyobb területen termel. Az Agrana elviszi a répát a nagybani termelőktől, még ha veszteségesen is, de mi lesz a többi 450 székelyföldi gazda sorsa? – teszi fel a kérdést az adminisztrátor. 2010-ben az Agrana 800 hektárról vitt el répát a megyéből, a botfalusi gyárnak épp ennyi hiányzott ahhoz, hogy elő tudja állítani az évi előírt cukorkvótáját. A botfalusi répatermesztési szerződések 2,4 millió eurónyi árutermelést jelentenek a Kovászna megyei székelységnek, a nagy termelőket leszámítva – mondja Bodó. Csak Brassó megyei répával a botfalusi gyár nem tud megindulni, mert nem kifizetődő. Erre megy a játék! – összegez Bodó Lajos.
Emelték a répa árát
Háromszéken tavaly 3900 hektáron termeltek cukorrépát, ez derült ki a szerződések összesítéséből – tudtuk meg az agrárigazgatóság vezetőjétől, Könczei Csabától. 109 000 tonnát takarítottak be, az átlagtermés 28,4 tonna volt hektáronként. 39 hektár répát az árvíz miatt nem tudtak kiszedni. Itt a legpontosabbak termelési adataink – mondta az igazgató –, a szerződések és a leadott mennyiségek alapján biztosan lehet tudni, mennyi répa terem Háromszéken. Az évek során átlagosan 3500 hektáron termeltek megyénkben. Az utóbbi évek minimuma 2007-re esett, akkor csupán 2500 hektáron termett répa. Ha a feldolgozóipar korrekt lenne, legalább ötezer hektáron termelnének répát Háromszéken – véli az igazgató, aki nagyon szeretné, ha nem tűnne el a háromszéki termékpalettáról, ha nem egyébért, a vetésforgóban betöltött fontos szerepéért.
Az Agrana a legrosszabb év, 2007 után tört be megyénk piacára, tudtuk meg az igazgatótól. Jelenléte pozitívumot hozott, a konkurencia megjelenése oda vezetett, hogy a répafelvásárlók egyre jobban teljesítették szerződéses kötelezettségeiket. Talán a versenyhelyzetnek is köszönhető, hogy a botfalusi cukorgyár emelte a répa felvásárlási árát. Egy február negyedikén kötött szerződésben a 16 százalékos cukortartalmú répa tonnájára 26,29 euróban állapodtak meg, ami a cukortartalom függvényében nőhet vagy csökkenhet. Ehhez a szerződéshez március tizedikén módosítást csatoltak, amivel tonnánkénti árát 36 euróra emelték. Igaz, a 9,71 eurós bónusz csak azoknak jár, akik hektáronként legalább harminc tonna répát takarítanak be – ami nem nagy tudomány, állítja az igazgató. Negyven tonnán felüli termés esetén újabb két euró/tonna felárat rögzít a szerződésmódosítás. Az új árat a Botfalusi Répatermelők Egyesülete alkudta ki a február 14-i egyeztetésen, melyen jelen volt Dan Tartaga gyártulajdonos is – számolt be dr. Becsek László mérnök, az egyesület újonnan megválasztott elnöke.
Kapaszkodnak
Valóban a botfalusi gyár bebuktatásán dolgozik-e a romani cukorgyár? – tettük fel a kérdést Becsek Lászlónak.
– Erről nem szeretnék nyilatkozni. Tény azonban, hogy a cukorrépáért nagy a harc, idéntől Háromszékre jön a ludasi gyár is – mondta az elnök. Ő eddig szerződéses viszonyban állt az Agranával, idéntől azonban csak a botfalusi gyárral kötött szerződést. Egyrészt erre kötelezte az egyesület elnöki tisztségének elnyerése, másrészt vetési területét is csökkentette, nem akart kétfelé szerződni. Arra is választ kaptunk, miért fordultak el a termelők a botfalusi gyártól: nem láttak garanciát benne, nem fizetett tisztességesen, ezért választották alternatívaként a romani gyárat. Háromszék cukorgyára Botfalu. Ötven-hatvan kilométeres körzetből ennek kell fogadnia a megtermelt répát, ez a gazdaságos távolság – véli az elnök. Romanba vagy Ludasra szállítani a cukorrépát költséges, viszont a cukorkrízist számba véve minden gyár kapaszkodik az utolsó kilóhoz is – hangsúlyozta.
Ha bebukik a botfalusi gyár, nemcsak a cukorkvótát viszi el az Agrana, hanem a cukorrépa-termést is. Hogy meddig tartaná meg a háromszéki termelőket, az kérdés. Lehet, két-három évig Háromszéken is termeltetne a romani gyár. Ha a cukorkrízis fokozódik, talán azután is. Viszont ha kiegyensúlyozódik a termelés és a piac, akkor már nem lesz gazdaságos innen vinni a répát, nem fognak több szerződést kötni. Másrészt monopolhelyzetbe kerülne az Agrana, a székely gazdának nem lenne többé alternatívája. A gyár annyit adna, amennyit akar, a gazdának előbb-utóbb nem lenne kifizetődő, felhagyna a cukorrépa termesztésével – véli az elnök. Ha nincs lehetőség a szerződés megválasztására, nem érdemes cukorrépával foglalkozni, hiszen akár a kukorica jövedelme is eléri a répáét: a kukoricát könnyű szárítani, tárolni addig, míg jó árban lehet értékesíteni. Viszont a botfalusi gyár mostani árával már a harminc tonnás átlagtermés fedezi a költségeket, így a támogatások tiszta haszonként maradnak meg a gazdának. Korábban ilyen profithoz 45 tonnás hektáronkénti termés kellett – végez gyors számítást. Van tehát garancia arra, hogy a háromszéki termelőknek megéri visszatérni a botfalusi gyárhoz. Az is számít, hogy egy háromszéki, Bodó Lajos került adminisztrátorként a gyárhoz – hangsúlyozta. Bodó a garancia arra, hogy korrektül, időben tájékozódjanak a háromszéki gazdák minden történésről, és arra is, hogy a kifizetés rendben, tisztességesen megtörténjék – mondta az elnök.
Végszóként így fogalmazott: a cukorrépa-termeléssel nem szabad felhagyni, annál inkább, mert most olyan fordulóponthoz értek, hogy hovatovább gazdaságosabb lesz a termesztés.
Bioetanol kontra cukor
Brazília a világ cukortermelésének felét adja, a világranglistán Oroszország részesedése másfél százalék, Románia a maga 105 000 tonnás cukorkvótájával fel sem került a listára. Az itthoni évi fogyasztás 500 000 tonna cukor. Az adat sokat elmond, messziről látszik, nettó cukorimportőrök vagyunk. Ha igaz a hír, Brazília leállította cukorexportját. A cukornádból most jövedelmezőbb a bioetanol termelése. A dollár árfolyama határozza meg, mikor előnyösebb cukrot, mikor bioetanolt termelni. Brazília világvezető kőolaj-finomítóval kötött szerződést a hírek szerint, ezért került a cukortermelés háttérbe. Romániában volt harminchárom cukorgyár, maradt négy. Magyarországon tizenkettőből egy. De nemcsak a gyárakat bontották le, hanem a répatermelést is. A gazdák eladták gépeiket, más kultúrák felé irányultak. Egyik évről a másikra nem tudják megoldani az újragépesítést, egy használt betakarítókombájn is több mint 150 000 euróba kerül. "El lehet képzelni, milyen krízis elé nézünk, ha Brazília nem exportál több cukrot. Ezért azt mondom, hogy a cukorrépa-termesztés nagy jövő elé néz. Kevesebb lesz és drágul a cukor, tehát a répát nagyobb mennyiségekben, drágábban veszik meg. Jövőben valószínűleg még nagyobb árat tudunk kialkudni" – vonta le a következtetést Becsek László.
