Ott, ahol és amikor még létezett Erkölcs: a nagybetűs, és nem az, amelynek nevében lopnak, előnyt kovácsolnak, s egyenlő elbírálást kérnek a tolvaj és áldozata számára: nos, azokon a helyeken és időkben még hadvezéreket nem ítéltek börtönbüntetésre.
Igen, tudom én is, vae victis, és a hasonlók: de lám, az Európai Unió még mindig tud újat nyújtani – jaj a győzteseknek is. Mert van, aki áldozat árán megnyeri a háborút, és van, aki szemrebbenés nélkül hasznot húz a békéből. A kettő véletlen sem ugyanaz.
Ante Gotovina 24 év börtönbüntetést kapott a hágai bíróságon, s hogy ez miért történt, arra a választ ne keressük imáinkban, mert erre még a Jóisten is csóválná a fejét.
Pedig valahol logikus, ami történt. Nem feltétlenül kell Gotovina tábornokot ismerni ehhez, elég a mai világunkat megnézni: és hát, igen, természetes, ami történt.
Egy nemzeti jelképet, egy hadvezért megölni a csatatéren, vagy utána, a bosszú jegyében: emberi gyarlóság, érthető, része az összemberi indulatoknak. Börtönbe zárni azt, aki megharcolta a "jó harcot", szabadságot, békét teremtett ennek árán, és önbecsülést, jövőt adott egy nemzetnek: nos, ez az, ami mégiscsak sajátja ennek a mi szép új világunknak.
Eddig azt hittem, csak az Amerikai Egyesült Államok volt képes története sötétebb korszakaiban ketrecbe zárni Ülő Bikát, vagy Ezra Poundot, a költőt: de hát gyorsan felzárkóztunk.
Ante Gotovina nem szent, és egészen bizonyos, nem ártatlan. Senki nem ártatlan, sem én, aki ezt írom, sem az olvasó, aki ezt olvassa. De Ante Gotovina egy nép – és nem akármilyen nép! – hőse, aki szabadságot vívott ki nemzete számára egy velejéig romlott, kegyetlen és elvetemült háborúban. Kesztyűs kézzel, mosolygós pezsgőspohár-diplomáciával mai napig kulturális autonómiáért harcolgatnának – eredménytelenül – horvát testvéreink. De, hál’ Istennek, nem így történt.
Ante Gotovina mellett ott kellene ülnie bizony a mi nagyságos fejedelmünknek, Rákóczinak, de Bem apónak, és sokan másoknak is: Ante Gotovina mellett sokan kellene üldögélnünk, még legalább 24 évig, amennyit ő kapott.
Ami azt illeti, jobb társaság lenne, mint azokkal élni együtt, akikkel hallgatólagos egyetértésben elítélték.
De nekünk ez jutott. Gotovinának pedig a mártírium nehezebb formája. De attól ő az marad, aki egy nemzet és a világ jobbik része számára: a Hős.
Gotovina, heroj. Mindannyiunké.
