Nyuszi öntözni ment

2011. április 23., szombat, Kultúra

Nyuszinak igazából semmi kedve nem volt locsolni menni az idén sem. A tavaly nem ment, és emiatt a nyuszikollégák, akik locsolni jöttek a Nyuszi családhoz, egész nap bosszantották.

Azt mondták, mi van, nem mered itthon hagyni egyedül Nyuszi asszony­ságot, tán féltékeny vagy? Nyuszi valóban kissé féltette feleségét a szomszéd nagy Bakknyúltól, de ugyanakkor szégyellte is magát féltékenysége miatt. Ő egy rendes, becsületes nyuszi volt. Ugratták is az egész családot (ki a bokorból) amiatt, hogy Nyuszi úr egy egész húsvéthétfőt otthon henyélt át saját murkát rágicsálva. Nyusziné is restellte a dolgot. Füle egészen belepirult a hallottakba. Belátta, hogy még egy ilyen húsvétot nem bír elviselni. Nem elég, hogy nagy, színes tyúktojásokat kell húsvétra tojnia, de még a szégyen is, hogy Nyuszi ura otthon ül húsvéthétfőn, és odahaza őrzi felesége bundáját. Tojta össze magát.
A nyuszifiúkat nem érdekelte az apjuk otthon ülése, mert ők már elég nagyok voltak ahhoz, hogy a barátokkal menjenek öntözni. A nyuszi­lányok meg anyjukhoz hasonlóan szintén biztatták apjukat, hogy ne rostokoljon otthon húsvéthétfőn, mert még olyasmit is láthat, ha leskelődik, ami nem egy gyáva nyúlapa szemének való. Így Nyusziné már húsvét vasárnap kiadta az ukázt: márpedig holnapra készítsd elő a locsolódat, és mars locsolni! Nyuszi úr behúzta amúgy is rövid farkát, és hallgatott. Aztán félénken megkérdezte, hogy akkor végül is hová is menjen locsolni? Az asszony nagyot dobbantott lábával, és jól letolta Nyuszi urat. Még annyira sem vagy képes, hogy számba vegyed a locsolásra érdemeseket! – kiabálta, és legyezett fülével. Majd elkészítek én neked egy sorrendet! Csak aztán meg ne próbáld kikerülni valamelyiket. Az első tehát az anyós. Őt legkorábban, elsőnek kell meglocsolni – mondta Nyusziné. Aztán végig kell locsolni a rokonságot. Ott van a sok unokahúg. Egyiket se hagyd ki! Majd a kolléganőket vedd sorba. Róka kománé se maradjon ki. Legvégül a szomszédasszonyokat vedd rendre, mert ha egyikhez elmégy, a másikhoz nem, abból harag lesz.
Húsvéthétfőn Nyuszi úr fogta locsolóját, és elindult. Felhúzta a nyúlcipőt. A lista szerint sorra vette az előírt, öntözni való személyeket. Elsőként a nyúlanyóst látogatta meg, aki még ágyban volt.
– Mi van, nem tudsz aludni? – reccsent rá vejére. Miat­tatok az ember még húsvéthétfőn sem tud pihenni puha vackán. Te itt vidáman locsolódsz, és szegény felséged odahaza kell várja a sok nyeletlenkedő részeges nyulat, akik locsolás ürügyén mennek oda inni. És bizonyosan nem muroklevet isznak!
Ezek után Nyuszi úr kissé leforrázva állt tovább. Sorra vette a rokonságot. Nem mindenütt fogadták kitörő lel­kesedéssel. Az unokahúgok mintha nem őt várták volna. Úgy tűnt neki, hogy nem is őt nézik, mikor megérkezett, hanem átnéztek a válla felett, hogy nem jön-e másvalaki is. De azért mindenütt megkínálták egy-egy pohár itókával. Nyuszi úr irtózatosan unta már a sok muroklevet, ezért inkább szőlőlevet ivott, ami már borrá alakult. Hol örö­mében, hol bánatában. Ezután a kolléganőket vette sorra. Azok szemrehányással fogadták, mert fel volt ám jegyezve, hogy tavaly nem volt ott locsolni Nyuszi úr. Mi van – kérdezték –, tán az asszony rád parancsolt, hogy indulj el locsolni? Nyuszi úr csak vigyorgott, és zavarában szorongatta locsolóját.
Ezután Rókánéhoz ment, ahol épp locsoló társaság volt, mind csupa vén róka. Ezek üzleti ügyeikkel dicsekedtek. Az egyik épp egy sajtüzlet lebonyolításába volt belebonyolódva, azzal dicsekedvén, hogyan nyerte el a sajtpályázatot a hollóktól. Egyikük többek közt azzal állt elő, hogy a nyá­ron a szomszéd erdőben ötcsillagos rókalyukra fizettek elő, és oda mennek üdülni. A másik meg azzal, hogy ők sarki rókákat tenyésztenek. Eze­ket időnként kiugrasztják bundájukból, mert a fehér róka­prémnek jelenleg jó piaca van. Nyuszi úr csak szerényen hallgatott.
Látta, hogy ezek között a nagy kutyák, illetve ravasz rókák között ő milyen kicsi, gyáva nyúl. Bár az ital miatt kissé oldódott hangulata, és jött, hogy lekeverjen egyet ezeknek a szószátyároknak, mégis kissé szomorúan ment haza. Amikor hazaért, az asszony elmesélte, hogy kik jártak ott locsolni. Bakknyúl úr locsolása felett könnyedén átsiklott, de annál inkább részletezte, hogy még kik voltak ott, és ki miről számolt be. Az egyik azzal dicsekedett, hogy a feleségének újabb bundát rendelt a jövő télre. A másik azzal, hogy nem kell nyúlcipőben rohangálniuk napestig, mert legújabb típusú terepjárót vettek. Harmadik azzal, hogy újabb vackot építenek még az idén. Aztán a negyedik azzal dicsekedett, hogy murokfarmot létesítettek, így jövőre nem kell a nyúlpiacra menniük répát beszerezni.
Csak mi nem megyünk semmire, hányta Nyuszi szemére Nyúlné. Nyúl úr morgolódott magában. Nem hiányzott neki ez, az idei locsolás sem. Elege volt belőle.
Elhatározta, hogy jövőre arra a nyúlpártra szavaz, amelyik megtiltja a húsvéti locsolást.
Ezt majd csak megígéri valamelyik párt. Ha semmi nem is lesz belőle, de reménykedni, azt csak szabad?!

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 495
szavazógép
2011-04-23: Kiscimbora - :

Háromszéki ­locsolóversek

Zergetik a kócsot,
Pénzt akarnak adni,
Ha nem adnak írott tojást,
El sem fogom venni.
(Szörcse)
2011-04-23: Kultúra - Farcádi Botond:

Húsvéti áldozat

Már évek óta szerette volna kipróbálni. Ahogyan a decemberhez hozzátartozik a disznóvágás, a kolbász, a kocsonya, a nyári hónapokhoz a jéghideg sör, az őszhöz az illatos szőlő – úgy a húsvétnak is szerves része az ünnepet megelőző böjt.