A szörcsei húsvéti szánozás Orbaiszék egyik legrégibb, ma is élő népi hagyománya. Misztikus jelentésű, a tavaszi határkerüléssel, termésáldással hozható kapcsolatba. Elűzik a rossz szellemeket, és egész évre biztosítják a bőséget, a jó termést – számolt be a csapat vezetője, Paizs Lóránt.
A faluban már kora reggel nagy volt a nyüzsgés, várták a szánozókat. Kiseperték a kapuk elejét, az udvaron asztalt terítettek, rajta piros tojással, kaláccsal, pálinkával. Illik jól fogadni a szánozókat, hiszen ahol eljárnak, ott nem marad rossz szellem, jó évre számíthat a gazda. A szánozó legények sorra locsolják az asszonynépet, locsolásért puszi is jár. A szánra fenyőágakból eszkábált kóbor alatt rejtőzik a cigány, idén Paizs Zsombor személyében. Ő veszi át és raktározza a szánozóknak szánt ajándékot. Bort, pálinkát, kalácsot, de van, aki szalonnát is benyújt a kóbor alá. Jókívánságokkal is ellátják a fiatalokat, Farkas Sándor így búcsúzott: "Adjon Isten sok egészséget, legények, hogy ha megöregedtek, ti is fogadni tudjátok a szánozókat!"
Nyolc vállas legény, ugyanannyi tüzes menyecske kapaszkodott a szánkötél húzófáinak. A zenészek a székely himnuszt húzták, aztán az ostoros megcserdítette a karikást, s a menet kitért Kovács Mihály portájáról. Nehezen csúszott a poros úton a feldíszített, kóberos szán, ám a fiataloknak a szánhúzás mellett énekelni is maradt erejük.
Elsőként Farkas András udvarára tértek be, a bekérő, Benedek János nekifogott versének. Az első két sort fejből, a többit papírról. Nem is látszott rajtuk, hogy hajnalig ropták a táncot a tamásfalvi kultúrotthonban. A böjt végét ünnepelték, még komédiás jeleneteket is bemutattak a szörcsei hagyományőrző fiatalok.
Délutánra a falu minden utcáját bejárták a szánozók. A mező szélére vonultak, ott került sor a nap egyik legfontosabb mozzanatára. Leszedték a szánról a fenyőgallyakat, majd jó mélyre elásták, így szabadultak meg jelképesen a faluban összegyűjtött rossz szellemektől. S ahogy a szánról lekerültek az ágak – a rossz szellemek –, előtűnt a bőség, a szánozás közben kapott étel, ital. Este a falu művelődési házában gyűltek össze a szánozók – abban az épületben, mely ma is büszkén viseli homlokzatán egykori nevét: Szörcsei Béke Kultúrotthon. Közösen fogyasztották el az összegyűjtött elemózsiát, s közben a két zenésznek, Molnár Zsoltnak és Pál Imrének is bőven akadt munkája. Jól végződött a nap, annak ellenére, hogy reggel baljós előjelek mutatkoztak: indulás előtt néhány perccel elromlott a harmonika, beragadt egy billentyűje. De aztán került másik kölcsönbe, s mint a mesékben lenni szokott: minden jó, ha a vége jó.
