Dálnokba, Esztelnekre, Bükszádra, Málnásra vagy bárhová. Hogy magukat ne unják, a látogatók választhatnak falunapi ünnepségi alkalmakat, de bekapcsolódhatnak az új községek által kiépített testvértelepülési kapcsolatok programjaiba is.

Háromszéken minden olyan esetben — elnézést azoktól, akiknek a települését nem említem —, szóval megyénkben mindenik régi/új község, amelyben merték vállalni a szervezéssel, a lakossági szavazással, a jóváhagyatási kérelmekkel és beadványokkal terhelt bonyodalmakat és nehézségeket, s létrehozták az új helyi adminisztrációt, szinte egyik hétről a másikra nyerte vissza valamikori önbizalmát, lokálpatrióta büszkeségét. Megpendült és megpezsdült az élet. Épületfelújításokra, utak, utcák, terek rendbetételére került sor. Megszépültek, tisztábbak lettek a volt falvak.

A háromszékiek szerencsés helyzetben vannak. Az itteni települések olyan történelmi múlttal és tapasztalattal rendelkeznek, amely nem egy esetben messze felülmúlta azon községekét, amelyek szárnya alá rendeltettek.

Csak találomra ragadjuk ki a dálnoki példát. Felújított utak, utcák, kitakarított — egykor elképesztően és veszélyesen szennyezett — patakmeder, felújított tanácsház, sportpálya, irodalmi és kulturális rendezvények, a Kárpát-medencére kiterjedő kapcsolatok, hét határra szóló, tartalmas falunapok...

A nagy régió, a székelyföldi autonómia bástyái lehetnek-lesznek ezek a nagy ambíciókat tápláló új községek a régiekkel együtt, ha képesek a sok esetben közönyössé vált, eltunyult állapotból kikecmeregni.

Háromszéken a régi községközpontok visszaállításának még számos lehetősége van. Azért ajánljuk, tessék megtekinteni, mire vitték a falusorsba visszataszított települések alig néhány év alatt, miután újra községközpontokká váltak, és ne csodálkozzanak, hanem kövessék példájukat, ahol erre adottság és lehetőség van.