Reklámszakértők szerint sok esetben mindegy, mit mondanak egy-egy termékről a vásárlók, a lényeg az, hogy beszéljenek róla. Az elvet a médiában, sőt, a politikában is alkalmazzák: mindegy, mit tesz vagy mond egy-egy politikus, a lényeg, hogy szerepeljen a híradókban.
És hogy ez sok esetben igaznak bizonyul, mi sem tükrözi jobban, mint az, hogy Romániában Gigi Becali a második legnépszerűbb politikus. Talán valami ilyesmire gondolhattak a Kovászna Megyei Tanács turisztikai osztályának munkatársai is, fordul meg a fejemben, amikor olvasom, hogy Brüsszelben olyan kiadványok segítségével népszerűsítették térségünket, amelyek szerint megyénk a görög mitológiából ismert Pandora szelencéjéhez hasonlít. Azt sugallják tehát, hogy mindenféle rossz szellem, gond, baj és szerencsétlenség zúdul a nyakába annak, aki Pandorához hasonlóan kíváncsiságból megnyitná a szelencét, azaz megyénkbe látogatna.
A Pandora szelencéje és Kovászna megye turisztikai kínálata közötti analógiát valóban nem nehéz alátámasztani: épp elég gond, baj és szerencsétlenség, ha valaki saját autójával tapasztalja meg útjaink állapotát. Netán meglátogatná az egykor virágzó gyógyfürdőket. A Pandora szelencéje ráadásul igazán eredeti ötlet is. Hagyjuk már a borvizeinket, hegyeinket, a fenyveseket, úgysem érdekel az senkit. Hisz Romániát is csak Drakuláról ismerik a külföldiek. Kovászna megyét majd Pandora szelencéjéről fogják... Az is van annyira izgalmas, mint a Drakula-történet. És ha Drakula legendája annyi embert vonz, miért ne érhetnénk el ugyanezt az eredményt Pandora szelencéjével? Kalandvágyó turisták ezrei lepnék el térségünket, ráadásul a vendéglátóiparban dolgozóknak sem kellene túlságosan megerőltetniük magukat, ha szolgáltatásaik nem ütik az európai szintet. Hiszen fel vannak készülve a legrosszabbra...
A Krónikában megjelent cikket tovább olvasva azonban csalódnom kell. Nem, nem arról van szó, hogy gondolva egy merészet, forradalmasították a megyénket népszerűsítő reklámstratégiát, és valami olyasmivel próbálkoztak, amivel még soha senki. Egyszerűen tévedés az egész. Az analógia okát tehát nem a zsenialitás határán, hanem a műveletlenségben és a hanyagságban kell keresnünk. Mert az még megbocsátható, hogy valaki nem ismeri Pandora történetét (még akkor is, ha hivatalnok az illető), csak legalább ne kérkedne vele. Hisz igazán nem muszáj a görögökkel példálózni, amíg ott vannak a hegyek, a fenyő, a borvíz... Félő azonban, hogy ilyen bakik mellett továbbra is turisták nélkül élvezhetjük kincseinket. Addig legalábbis, amíg a térségünk népszerűsítésének, úgy tűnik, a megyei tanács turisztikai irodája az Achilles-sarka.
