Hiszen azzal, hogy a honlapunkon megjelenő, sokszor nyomdafestéket nem tűrő hangnemű hozzászólások ellen szólt, a nyomtatott és elektronikus megjelenés közötti lényegi különbséget, a sajtó napjainkban is zajló átalakulásának alapkérdését is előhozta.
A sok elméleti és gyakorlati kérdést felvető dilemma, nevezetesen, hogy milyen hordozónak van jövője a sajtó világában, korántsem a jövendőmondás területe. Itt is a jelenlegi rend mutat(hat)ja meg az irányokat. Ez pedig lapunk vonatkozásában nem más, mint a két megjelenési forma párhuzamos léte. Ráadásul oly módon, hogy – ugyanazon alaptartalom mellett – a sajátosságok is megjelenhessenek. Így aligha elkerülhető ez a jelleg, aligha lehet és szabad a sajátos internetes műfajokat kiiktatni.
Amit tehetünk, az a pontos választóvonal megjelenítése, ha úgy tetszik, a műfaji tisztaság. A névtelenség, s ezzel együtt a felelősség és következmény nélküli nyilvános véleményformálás (ha némelyeket lehet egyáltalán véleménynek nevezni), nos, ez a "szemétkosár" (ahogy egyik csíki plébános nevezte az SMS-rovatokat) lapunkban soha nem kap nyomtatott felületet. Mert a közvélemény soha nem lehet névtelen, mint ahogy a névtelen, rejtőzködő egyének sem tudnak soha emberi közösséget alkotni.
S hogy mi lesz az internetes kommentekkel? Nos, azok élnek tovább, csak különleges esetekben lehet azokat "megzabolázni", de hangnemük és jellegük talán mindennél világosabban jelzi, miért van, és lesz szükség nyomtatott sajtóra a jövőben is.