Május elsejétől Németországban és Ausztriában is megszűntek a 2004-ben csatlakozott kelet- és közép-európai uniós tagországok előtt a munkavállalási korlátozások. Az érintett nyolc ország lakói így már valamennyi tagállamban szabadon vállalhatnak munkát.
A 2007-ben csatlakozott Bulgáriára és Romániára a mostani változások nem vonatkoznak, esetükben 2013 vége az utolsó tiltások feloldásának határideje. Tizenöt uniós tagállam – köztük Magyarország – azonban már most sem akadályozza a román és bolgár állampolgárok szabályos munkavállalását.
Az Európai Bizottság cseppet sem váratlan bejelentése azonban egészen váratlan helyzetben találta Kelet-Európát. A térség ugyanis egyenesen retteg a hét éve fennálló blokád május elsejei megszüntetésétől. Kétségtelenül okkal, hiszen van olyan állam, amely máris elvesztette lakosságának tíz százalékát. Mára Kelet-Európa lett a vérfrissítés legfontosabb forrása. Az uniós csatlakozás utáni migráció még a nagy kivándorlási hagyományokkal rendelkező, Európa Mexikójának tartott Lengyelország számára is sokkot okozott. Pedig a legnagyobb megrázkódtatás nem is Lengyelországot, hanem Romániát érte. Csak 2008-ban 384 000 romániai emigráns érkezett Nyugat-Európába, közel felük Olaszországba, 19 százalékuk Spanyolországba. Átlagéletkoruk 28 év, vagyis az a kor, amikor az emberek többségének családot kellene alapítania. A korábbi években csak Spanyolországba egymillió polgártársunk ment ki, Olaszországban is megtelepedett egy nyolcszázezres népesség, miközben az országnak 21 millió lakosa van. Vagy inkább volt.
A kivándorlók legtöbbször nem viszik magukkal gyermekeiket. Az országban több mint 350 000 kiskorú legalább egyik szülője külföldön él, 126 000 tíz év alatti migrációs árvát tartanak nyilván. Szakemberek szerint az otthonmaradóknak nem is az egyedüllét a legnehezebb, hanem a bűntudat, amellyel megélik szüleik távozását. Úgy hiszik, nem voltak elég jók, hiszen egyébként hogyan hagyhatták volna magukra őket. És a szuperérzékenyként és agresszívként kategorizált "fehér árvák" számára ez az állapot akár évekig is eltarthat.
Érthető hát, miért is ment teljes mértékben feledésbe a hajdani sértődöttség, amellyel az új tagállamok 2004-ben fogadták Németország és Ausztria döntését, hogy egyelőre nem nyitja meg előttük munkaerőpiacát. A minapi nyitás azzal a veszéllyel fenyeget, hogy nagyságrendekkel nő meg a skype-apukák és messengeranyukák száma, akik a hét rögzített napjain és órájában jelentkeznek be a világ túlsó végéről. A jólét és anyagi biztonság megteremtésének álságos tudatával és a gondoskodó kormányok bűnös cinkosságával.
