Antal Árpád András polgármester üdvözölte a jelenlévőket, és az egyik közösségi portálon hozzá intézett bejegyzést idézve világított rá az önkéntesség lényegére: "Megtapasz­tal­ni azt az érzést ebben a rohanó világban, hogy adni tudsz anélkül, hogy feltedd a kérdést, mennyiért?" Ezt követően felolvasta Schmitt Pál magyar köztársasági elnök levelét, melyben az államfő köszönti a várost, lakóit, üdvözli a rendezvényt és különösképpen az önkéntességről szóló tanácskozást: "A fesztivál maga ékesen bizonyítja, hogy emberségből, lelkesedésből, szolidaritásból, ellenszolgáltatás nélkül vállalt munkának mekkora jelentősége van egy település hagyományainak ápolásában, a szülőföldhöz való ragaszkodás megmutatásában, a közösségi események szervezésében".
Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke ismertette az önkéntesség éve alkalmából Háromszéken tartandó rendezvényeket.
Miklósa Erika, aki Vajda Attila olimpiai bajnok kenus és Feke Pál operaénekes mellett az anyaország harmadik önkéntességi nagykövete, elmesélte, már hatévesen elkezdte az ilyesfajta tevékenységet, amikor össze­békítette az utcájukban lakó sokféle nemzetiségű gyerekeket. Aztán tizenöt éve, amikor egy bakonyi faluban telepedett le, s ott nagy volt a széthúzás, elhatározta, erre teszi fel fél életét. Elmondta, tapasztalatból tudja, hogy az emberi kapcsolatok és az önkéntesség nagyszerű kincsek, amelyek ösztönözni tudják az embereket. Ezt kis közösségben kell kezdeni, s nem szabad türelmetlenkedni. Az önkéntesség olyan összefogás, amellyel boldoggá tudunk tenni másokat, s akkor elégedettség érzése önt el – mondotta.
Belánszky-Demkó Zsolt, a magyar közigazgatási és igazságügy-minisztérium civil kapcsolatokért felelő főosztályának munkatársa felhívta a figyelmet, hogy megjelent egy újfajta önkéntesség, mely a mások segítésén túl a saját hasznát is nézi. Továbbá arra, hogy vannak, akiket tájékozatlanságból visszataszít az önkéntesség, mert még mindig a kommunista időszakbeli "kötelező önkéntességre" gondolnak.
Kinyik Margit, a nyíregyházi önkéntes centrum ügyvezető igazgatója a magyarországi helyzetet ábrázolta, az utóbbi évtizedet sikertörténetként értékelve. Ott a lakosság negyven százaléka részt vett valamilyen önkéntes tevékenységben. Ám amíg Kelet-Európában szükség volt arra, hogy az önkéntességet törvénnyel szabályozzák, addig Nyugaton ez fel sem merült. Ott az önkéntességet természetes dolognak tekintik, errefelé a feketemunka álcázására is használják.
A tanácskozáson bemutatkoztak a Sepsiszentgyörgyön (is) működő, önkéntességet felvállaló civil szervezetek.