már nem viccelni-jó idők.
A telést rosszalljuk mi, nők –
ha mond-
hatom.

ezt így. A világbánatom
úgy otthagynám egy vonaton!
Kicsit
visít

a lélek bennem, hogy mire
vittem. Mondhatom, semmire.
Egy part
se tart.

Nem lestem hatalom kegyét.
Csak az szabad, aki szegény:
nem öl
meg ól.

Engem már sok halál szeret –
mégsem fagyott rám hős szerep,
vagyis
hamis.

Azt foldozom, mi hátravan:
még végül megszokom magam...
S ha néz,
ki néz,

majd legyen benne irgalom
versemhez a túloldalon.
Hisz él.
S ítél.