Az isteni csoda egyórányi villanásának tanúi lehettünk tegnap, ahogy azt köszöntőjében már megelőlegezte Dávid György plébános a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király-templomban.
A világ egyik legjobb és legfoglalkoztatottabb koloratúrszopránja, a magyarországi Miklósa Erika Somogyi-Tóth Dániel orgonista és Tóth László briliáns társaságában feledhetetlen élményt ajándékozott annak az ezer szerencsés embernek – több mint százan hiába reménykedtek a koncertre való bejutásban –, akik meghallgatták a Szent György-napok rendezvénysorozatának egyik legvonzóbb hangversenyét.
Händel Sámson-oratóriuma jelentette a nyitányt, a folytatásban pedig a vokális művek mellett igazi hangszeres gyöngyszemek tették lehetővé Miklósa Erika partnerei számára virtuozitásuk bizonyítását. Két Schubert-dal után a zeneirodalom talán legkedveltebb Ave Mariája – Charles Gounod szerzeménye – váltotta ki az első szűnni nem akaró tapsot, de Léon Boëllmann Gótikus szvitjét, majd Wolf Péter kortárs Ave Mariáját is hasonló, egeket ostromló lelkesedés fogadta.
Eredetileg Mozart Exultate, jubilate című művének Halleluja részét szánták a koncert záróakkordjának, de az igazi elköszönés a ráadás volt, a művésznő egyik kedvencének számító Fogolyének (Ó, nézz le, édes Szűz Anyám...) aztán fohászként töltötte be a templomot, és minden bizonnyal sokáig melengeti még a jelenlévők lelkét.
