Kályhacsempemintás kerámia, templommennyezet kazettájának cirádái nemezmellényen, özv. Cserey Jánosné Zathureczky Emília imecsfalvi kúriájából származó motívumok bőrtáskán, csontkarcolatok rajzai nemezzsámolyon, oltárterítő mintája zománcozott faliórán, a vargyasi Sütő Béla faragott mintái nemezen, néhai Bartha Árpád által fényképen rögzített kovácsoltvas sírkerítés mintázata nemez falvédőn, sgrafitto kerámiaedények madarai és virágai zománcos cserépen – megannyi, múltból visszahozott minta, mai értelmezésben, feldolgozásban.
A sepsiszentgyörgyi Guzsalyas Alapítvány Háromszéki minták című kézműves-kiállítása nem csak azért rendkívüli, mert a bemutatott munkák alkotói mind ebből a műhelyből indultak, hanem a témaválasztás okán is: a kiveszőben lévő helyi mintakincsből merítettek egy tárlatra valót, de nem szolgai módon másolták le azokat, hanem továbbfejlesztették, és rávitték a különböző anyagokból készült, a mai kornak és saját ízlésüknek megfelelő tárgyakra.
A háromszéki mintavilág egyik legjobb ismerője, Szőcsné Gazda Enikő néprajzos, muzeológus a kiállítás megnyitóján hangsúlyozta, Malonyai Dezső és Huszka József népművészeti gyűjteményein kívül nemigen létezik kiadvány, amelyben a jellegzetesen háromszéki minták egy helyen lennének, ennek oka a korai polgárosodás, mely a népi motívumkincs visszaszorulását eredményezte, de a néprajzosképzés hiánya is évtizedekig nagy űrt hagyott a gyűjtés és feldolgozás terén. A Míves Házban berendezett kiállítás emiatt több, mint szokványos kézműves seregszemle, olyan lenyomata a jelenkori népi iparművészetnek, ami nagyanyáink korabeli rokolyákról, székely kapukról, festett ládákról, templomdíszítményekről köszön vissza.
