A hatóságok érezhetően nem rendelkeznek számottevőbb eszközökkel a korábban tervezett nagyobb szabású útépítéshez, területrendezéshez, szociális lakások felállításához. De azért az aprómunka kitartóan folyik, és számos eredmény is született.
Aki évek óta járok az Amenkha Egyesület e rendezvényeire, mindenekelőtt azt emelném ki: végre mindenki értette, mert magyarul folyt, újabban még a telepre kijelölt rendőr is magyar. Az egyesület élén új elnök áll, a korábbi, mellesleg árapataki pünkösdista prédikátor, kivándorolt Svédországba, és szerepét a helyi Ötvös Viktor vette át. Előző években inkább a meghívottak monologizáltak, az idén minden vezetőségi tag anyanyelvén szabadon elmondhatta, ami a szívét nyomta.
Így az elnök szóvá tette, hogy mivel a munkanélküliség a legnagyobb gondjuk, munkahelyet hoznának létre, ehhez a munkaügy folyósítaná a bérek 70 százalékát. A terv azért hiúsult eddig meg, mert a város "nem tudta" úgymond hozzátenni a maga 30 százalékos részarányát. Az elnök reménykedve jegyezte meg: hátha azt egy cég vagy más felvállalná? A telep lakossága nagytakarítást rendezett, de amit összeszedtek, azóta is arra vár, szállítsa el a köztisztasági vállalat, mely egyelőre "üzemanyaghiányra" hivatkozik. (?) Nagy eredmény, hogy az itt élők nagyobb hányada már rendelkezik személyazonosságival, mivel korábban elkészült a rendezési terv, az utcák és telkek hálózata térképre került, és mindenki házszámot kapott. "Addig minden buletin a Kender utca 5. vagy 15. számra szólt. Volt olyan, aki szült, de ő még nem volt megszületve", azaz nem rendelkezett iratokkal. Szívfájdító vallomások is elhangzottak:
– Elviselem, ha a gyerekek első nap éheznek, el a másodikon is, de már a harmadikon elmegyek lopni valamit, mert nem nézhetem tovább...
Nagy a telepen az elégedetlenség az idetoloncolt más negyedbeli cigánysággal szemben, békétlenség költözött be velük. Pillanatnyilag a Bálint József alpolgármester kezdeményezte ösztöndíjat öt továbbtanuló diáknak folyósítják. "Magyarországon láttuk, a cigánygyerekekkel cigány tanítónők foglalkoznak, azt nálunk is el kellene érni." Az idén télen sokan megbetegedtek, mert a város kevesebb fát engedélyezett nekik, mint korábban. Hihetetlen, de sokan rongyokkal, ócska cipőkkel, bűzt árasztó gumihulladékkal voltak kénytelenek fűteni.
A HÁRIT képviseletében Kelemen Éva kisgyerekeknek szánt projektjükről számolt be, a nyár folyamán írtak-olvastak, játékokra tanították a kicsiket, mesét olvastak nekik, táborba vitték őket, és azok nagy szeretettel viszonozták a törődést. Hasonló tevékenységről számolt be Kosztándi Teréz a gyulafehérvári Caritas részéről, ők pár hónapon át az iskolásoknak meleg ételt adtak, és délutáni oktatásban részesítették a Néri Szent Fülöp Általános Iskolába beiratkozott négyszáz gyerek jó részét. A rendszertelen iskolalátogatás miatt a haladás viszonylagos. Tánccsoportot szerveztek, kirándulni mentek, táncdélutánt adtak. Egy hozzászóló szerint esténként a felnőtteket is írni-olvasni kellene tanítani, mert sok az analfabéta szülő.
Dr. Venter Emma háziorvos – hetente egyszer rendel a Közösségi Házban – úgy véli, sokat javult a helyzet, amióta van, aki rendet tartson, és megértesse: heti húsz betegnél többet nem vizsgálhat meg. A fogorvosi felszerelés sajnos még mindig gazdátlan, erre a feladatra nem akadt jelentkező.
Ruzsa Pál alelnök a futballpálya, a sportolási lehetőségek hiányát tette szóvá, a korábbi pályát beépítették a szaporodó családok, de városi segítséggel tornatermet, sportbázist, gyerekjátszóteret lehetne a telepiekkel építeni.
A vendégeknek ezt követően festői népviseletben bemutatták a gyerektánccsoport valóban bravúros produkcióját.