Évek óta nyitogatja kapuit a Székely Nemzeti Múzeum a kiállítások mellett a hangversenyek, könyvbemutatók, író-olvasó találkozók számára, a gyermekeket is jó ideje beengedte, hogy saját világukat fedezzék fel, de talán ilyen tágra, mint tegnaptól, sem fizikai, sem eszmei valóságában nem nyíltak a faragott kapuk.
Az épület mögötti gödörben berendezett kisszínpad telitalálat, a füves amfiteátrum lelátói már tegnap délelőtt megteltek gyermekeik előadására kíváncsi szülőkkel, érdeklődőkkel. Nincs a közelben más zenebona, Kós Károly hatalmas, de ergonomikus és emberi épülete minden zajt megszűr, és engedi, hogy csak az ott történtekre figyeljen a látogató. Ide nem betéved, hanem tudatosan megy az ember, mert érzi, a környezet kötelezi a szervezőket, hogy csak a minőséget kínálják. És amíg a színpadon egymást váltják a diákcsoportok, együttesek, a múzeum épületét körbefonva áruikat kínálják a kézművesek, iparművészek. Ez a szabadtéri kiállítás és táncos, dalos pezsgés méltó Kós Károly szellemiségéhez, ő épületeket épített, az első alkalommal berendezett Kultúrkertben pedig a minőségi művelődés és hagyományápolás közösségének építményére van remény.
