Az idei Szent György-napok igen gazdag és változatos művészeti eseményei közül is kiemelkedik Jovánovics György Képzetek című kiállítása a Magmában.
Ahogyan Sebestyén Ágnes a katalógusban megjegyzi, "közel 200 műből álló válogatást mutat be a Jovánovics-életműből, kiegészítve ezeket magyarázó ábrákkal és szövegekkel, illetve olyan különlegességekkel, mint a Mennyezetszorító szerkezet rekonstrukciója és a Liza-ruhák, ezáltal átfogó képet adva öt évtized kulcsműveiről és a művész számára legfőbb kérdés feltevéseiről".
Maga a művész betegsége miatt nem lehetett jelen a kiállításon, de műveinek jó ismerői, Beke László és Sebestyén Ágnes tartottak tárlatvezetést, értelmezve és magyarázva a különös műveket, mintegy bevezetve a nézőt Jovánovics összetéveszthetetlen, enigmatikus világába. Az elsősorban monumentális köztéri alkotásairól ismert művész – itt csak megemlítjük, hogy 5300 négyzetméteres tér- és szoboregyüttese a Rákoskeresztúri köztemető hírhedett 301-es parcelláján állít emléket az 1956-os forradalom mártírjainak – a már említett különös Mennyezetszorító szerkezet és a korai Sejttervek mellett főként fotókkal és a Liza-filmekkel van jelen. A Mennyezetszorító szerkezet három változata is szerepel a katalógusban, a művészé (ez látható a kiállításon) és barátaié, Lakner Lászlóé, Erdély Miklósé és Szentjóby Tamásé. Talán ez utóbbi a legszellemesebb, ugyanis egy Molotov-koktélt szorít a mennyezethez. Aztán beenged a helyiségbe egy macskát, majd egy kutyát. A kutya elől a macska menekül felfelé, s sejthetően leveri a Molotov-koktélt. A történet értelmezi önmagát, és bizarr fénybe állítja az egészet. Ahogyan a kiállítás megnyitóján Beke László elmesélte, utalva egy hatvanas évekbeli szobrára is – ez egy bordó ágyon fekvő figurát ábrázol, és az a címe: Baj –, nyilván, aktualizál, s ez megint csak nem idegen Jovánovics művészetétől.
Egyik nagy sorozata, a Képlehallgatás és a Liza Wiathruck Holos Graphosa is egy furcsa történetet mesél el. Jovánovics fotói egészen különlegesek. Fantasztikus módon az anyagát, a nagyszabású Liza-sorozatokat megelőzi egy másik műve: A valóság tükörképe a valóságon. A torzítások, a nézőpontváltások a Liza-sorozatokra is jellemzőek. A női bábut – akinek története két filmen is megtekinthető – valakik megfigyelik, hogy pontosan kik és miért, nem derül ki. A párizsi Magyar Műhely 1979. decemberi számában olvasható Jovánovics vallomása a Liza-sorozatokról: "L. W.-nél a félelmi merevségben bekövetkezett hallucináció egybeesik a nőknél előforduló megbizonyosodás pillanatával. Amit megtud, azt ő látja (45. kép). De örömében fél, hogy aki őt nézi, abban a pillanatban szintén látja! Nem merül fel benne, ami a manifeszt képben esetleg kétértelmű (hogy a lappangó jelentés nem egyértelmű): a képeknek nincs óhajtó vagy felkiáltó módja, egyértelmű megfejtése. A jelentés tehát így is szólhatna: anya szeretnék lenni. Egy anya gyerekével jut képmezejébe. Ekkor erősen felindul, merevségéből nagy erőfeszítéssel próbál kitörni, szemét is lehunyja (kinyitja) stb. Valószínűleg szeretne végre teherbe esni... Nyilván úgy érzi, nemcsak látják, amit ő lát, de hallják is, amit gondol."
Hosszabban idéztük, hogy világos legyen, miről, mikről szól a Liza-sorozat, s hogy mennyire tudatos művészről van szó. A Forgács Péterrel készített filmeken látjuk is Lizát a maga különös világában, a művész egy másik filmen sakkozik is vele, ezáltal egészen bizarr árnyalatokat kapnak a fotósorozat darabjai. L. W., a bábu egészen valószerűtlenül élni kezd, ahogyan Erdély Miklós megjegyzi ugyanabban a párizsi Magyar Műhelyben közölt, káprázatos esszéjében, a Pygmalion-történet is felmerül lehetséges megfejtésként a szobrász életre kelő szobráról, de felmerülhetnek más értelmezések is. "Ha egy gép ravasz, mint Kempelen Farkas sakkautomatája, abban feltétlenül megbújik valami élő törpe, akkor az a gép nő. Le kell vele játszani a végzetes partit. Az L. W. fotósorozat – és a később készülő film – ennek a játszmának a rögzítése. L. W. mindent jelent. (...) A játékszabályok megengednek mindent, amit a tudatos és nem tudatos fájdalmak, szorongások és remények még elviselnek..." Mindebből világosan érthető, miért jelentenek Jovánovics Liza-sorozatai kihívást a nézőnek, mintegy örvényként beszippantva világukba.