Dávid Gyula egyébként földink (Árapatak, 1928. augusztus 13.), az irodalomtudományok doktora (1974), de a titulust nem használja, volt egyetemi oktató, szabadulása után szerkesztő és könyvkiadó, öt saját kötetet és mintegy ötszáz, a keze alól kikerült opust látott el kézjegyével, a kétszemélyes Polis Könyvkiadó "vezérigazgatója", de ezt a rangot sem használja; egy mondatban: manapság a fehér holló ritkaságához hasonló polihisztor, cselekvő közéleti férfi, s a Szent György-napokra magával hozott Bánffy-kötetek kiadása egymagában is fegyverténynek számít – és erre a találkozóra Sepsiszentgyörgy városában nyolcan voltunk kíváncsiak, a találkozón pedig egyetlen trilógiaköteg lelt gazdára.
Dávid Gyula börtönviselt ember, volt politikai fogoly, s amit más kínzó fájdalommal él át, mint például ezt a könyvbemutatót, a fiatalos mozgású, borotvaéles észjárású 83 éves férfi sztoikus nyugalommal és mosollyal, megértően fogadta ezt az állapotot.
A többórás pergő beszélgetés ideje alatt egyébként alig esett szó a trilógiáról, ami ezzel kapcsolatosan az utolsó negyedórában elhangzott, az viszont személyes élményekbe ágyazott, a messzi földön élő Bánffy-leszármazottakkal való kapcsolatépítést taglalta, ez a finálé egymaga is egy kisesszévé kerekedett. Beszél maga helyett majd a mű, mert nem létezik, hogy erre a kiadói fegyvertényre a város lakói fel ne figyeljenek. (A kötetek Matekovics Jánosnál beszerezhetőek.)
Gróf Bánffy Miklós 1949-ig tartózkodott Kolozsváron. Az Utunkban Beszéljünk semmit címmel futott az anekdotikus históriai emlékeket idéző rovata. Az elvtársak úgy vélték, hogy "miközben mi építjük a szocializmust, Bánffy gróf a semmiről beszél".
Vajon mi a különbség e "tudományosan megalapozott" vélemény és a mostani közöny között?
A Megszámláltattál, És hijjával találtattál, Darabokra szaggattattol kérdés időszerűségét viszont a találkozón órákon át taglaltuk.