Óriási volt az érdeklődés már órákkal a város tortájának megszelése előtt, legalább ezren követték, miként gyarapszik szemük láttára a szobahossznyi sütemény díszítése.
Csak a beavatottak tudták, hogy a földig érő abrosz alatt négy mérőcellás mérleg hitelesíti a mozdulatokat, minden egyes szőlőszemre, ananászszeletre, kivikölteményre, banánra, sárgadinnye-darabkára, csokirácsra érzékeny műszer méri a mamuttorta súlybeli növekedését. Mínusz 148 kg-mal indult a számolás, ennyit nyomott a berendezés, amely a tejszínes-gyümölcsös cukrászműalkotást – mert higgyük el, hogy az – tartotta, innen indult a számlálás.
Sepsiszentgyörgy várossá válásának 550 évét szimbolizálva, a torta 550 cm hosszú, 120 m széles, a téglalap alakú sütemény tetején mértani arányossággal és pontossággal egy kisebb emelet helyezkedett el. Legalább nyolc órát tartott a több mint kétezer tojás felütése, 60 kg lisztből és szintén ugyanannyi cukorból álltak össze a lapok tartósítószer és térfogatnövelő szerek nélkül, és addig rakosgatták rá a százötven kilogramm gyümölcsöt a kétszáz kg tejszínből készült bevonatra, amíg az óra le nem járt, ugyanis tegnap délután négy órára tűzték ki a megvágását, ami legalább tíz perccel hamarabb bekövetkezett. Ekkor közel 640 kg-ot nyomott az óriáshabos, amit egy nemes markolatú karddal vágtak meg a Smokie együttes tagjai, együtt Bajtai Erzsébettel – a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete, Füzes Oszkár felesége –, a Diószegi Pékség és a Diómarcipán cukrászda munkatársaival. A Diószegi Pékség és Diószegi László cégtulajdonos, valamint a tortát előállító Diómarcipán Kft. Farkas Ferenc mestercukrász irányításával nem csak születésnapi tortát ajándékozott ezúttal a városnak, hanem példát is arról, hogy amit elhatároznak, azt meg is valósítják. A több mint hatezer, szimbolikusan egy lejért árusított tortaszelet eladásából származó bevételt a sütemény gazdái autista gyermekek számára és Gyurka Csaba veseátültetésére ajánlják fel.
