Két idei díjazott neve szorosan összefonódik: Cserey Zoltán történész, muzeológus és József Álmos matematikatanár, helytörténész nemcsak gyerekkori barátok, hanem most is közösen munkálkodnak, többek között feldolgozták és közreadták Sepsiszentgyörgy képes történetét, melynek újabb, bővített kiadása hamarosan napvilágot lát. Munkásságukat két korábbi díjazott méltatta. A harmadik, Mánya Béla nyugalmazott kilyéni tanító. A város lakosságának mára kialakult nemzetiségi összetételére kínosan vigyázva, a negyedik kitüntetett a román közösség jelöltje, Gheorghe Tatu állatorvos, volt alpolgármester és prefektus. Díjátadás alatt a kitüntetettek portréját kitűzték a tisztelettáblára. Az alábbiakban az elhangzott laudációk szerkesztett változatát közöljük.

A tölgyfa-ember

Cserey Zoltán
A családnév, legyen bármennyire egyszerű vagy bonyolult, viselőjét arra kötelezi, hogy nevével és tiszta jellemével, családja és közössége épüléséért végzett hasznos munkásságával becsületet és tisztességet szerezzen, és ezt tevékenységével egy életen át gyarapítsa. Különösen érvényes ez az olyan történelmi gyökérzetű név viselőire, mint a híres-neves erdélyi nemesi családból származó Csereyek.
Cserey Zoltán történész-muzeológus neve az egész Kárpát-medencében, de különösen Erdélyben és jelesen Háromszék vármegyében ismerősként cseng. A Cserey-família felmenői között számos hírességet találunk.
A most Pro Urbe-díjjal kitüntetett Cserey Zoltán ezt az örökséget gyarapította. Minden bizonnyal az sem véletlen, hogy történelemtanári képesítést szerzett, majd rövid háromszéki pedagógusi tevékenység után a Székely Nemzeti Múzeum történészeként vonult nyugdíjba. Históriai kutatásaival átfedte azt a problémás időszakot, amikor a múzeum még az eredeti nevét sem viselhette. Ennek a csorbának a kiköszörülése az 1989-es romániai fordulat után sikeredett, amikor nemcsak a patinás név került vissza az épületre, de a múzeumalapító Csereyné Zathureczky Emília portrészobra fogadja a látogatók ezreit. Cserey Zoltán 1993-tól nyugdíjazásáig a neves intézmény aligazgatója. Nyugdíjba vonulása után is aktív közéleti személyiség, kutatómunkája eredményeként számos tanulmány, közlemény, tudománynépszerűsítő munka szerzője. Évtizedeken át a Megyei Tükör, majd a Háromszék külső munkatársa. A Binder Pállal közös vállalkozás eredményeképpen Háromszék településeinek igaz történetével ezrek és ezrek ismerkedhettek meg, A székely és szász székek megszüntetése és a megyerendszer általánosítása Erdélyben című tanulmánya nevét a történészszakma művelői között is ismertté tette, másik, az Önkormányzatiság és katonai hatalom Háromszéken a 18–19. században című munkájával valóságos székely történeti autonómiakönyvet adott a szakma és az olvasó kezébe.
Gyakran találkozunk azzal a jelenséggel, hogy az 1848–49-es forradalmi és szabadságharcos küzdelem hatalmas közösségi élménye a köztudatból milyen mértékben szorít ki más históriai eseményeket. Cserey Zoltán egyik kutatási területe a 17–18. század székelyföldi eseményei, s ezeknek újbóli köztudatba építésén fáradozik.
Számos tanulmányban közvetlenül foglalkozott Sepsiszentgyörgy történetével. Jelzésértékű az is, hogy szerzőtársával, a most szintén kitüntetett József Álmossal közel félezer oldalas könyvben jeleníti meg Sepsi­szentgyörgy képes történetét.
Cserey Zoltán ízig-vérig sepsiszentgyörgyi, ebben a városban született 1941-ben, egyetemi éveit és néhány évi tanárkodását kivéve itt éli életét. Szülővárosától soha nem szakadt el, lélekben mindig is itthon volt, és folyamatosan segít bennünket abban, hogy mi is itthon érezhessük magunkat.
Neve a cserefára utal. Törté­nészünk egyenes emberi tartása révén maga is tölgyfaember. Azt kívánjuk, hogy élete is legyen "tartós", mint családjának névadó fája.

Sylvester Lajos

A képestörténet-író

József Álmos
József Álmos a Székely Mikó Kol­légium kitűnő diákja volt, majd az egyetem elvégzése után, visszatérve iskolájába, kitűnő matematikatanára. Hogy kiváló eredménnyel tudta végezni tanári feladatát, bizonyítja az is, hogy egyrészt számos diákja sikerrel jutott be egyetemre, másrészt több tanítványa szerepelt sikerrel különböző hazai és nemzetközi matematikaversenyeken. Eredményei elismeréséül 1997-ben megkapta a Romániai Magyar Peda­gógus Szövetség kitüntetését, 2007-ben pedig Apáczai-díjjal jutalmazták.
A művelődési élet különböző területeit már diákkorától, tanárként még inkább figyelemmel kísérő, katedrai munkáját tisztességgel végző József Álmos ezért is megérdemli a város lakosságának megbecsülését jelentő kitüntetést.
József Álmos azon tanárok közé tartozik, akik a katedrai teendők mellett mindvégig arra törekedtek, hogy az értelmiségre háruló feladatokat minden körülmények között becsülettel teljesítsék, hogy hozzájáruljanak környezetük értékeinek feltárásához és terjesztéséhez, hogy különböző területeken hasznára legyenek közösségüknek. Így kiemelkedő eredménynek tartjuk a Sepsi­szentgyörgy képes krónikája (1991) és a Sepsiszentgyörgy képes története (2002) című kötet megjelentetését. A Cserey Zoltánnal közösen kiadott, s a közeljövőben bővített kiadásban ismét megjelenő munka külön elismerést érdemel, mert további kutatások felhasználásával első ízben önálló kötetben részletesen bemutatta városunk történetét, és az egykori képeslapok, fényképek, különböző írásos dokumentumok egész sorával, szám szerint mintegy ezerrel bővített várostörténet teljesebbé teszi ismereteinket. Úgy is fogalmazhatnánk: a továbbiakban e kötet nélkülözhetetlen a város megismerésében.
Aki a Háromszéket rendszeresen forgatja, arról is meggyőződhet, hogy József Álmos a kötetek megjelentetése után is folytatja a város múltjának kutatását, egymás után közli kiegészítő szövegekkel egy-egy fontos eseménnyel kapcsolatos képi és írásos dokumentumait, például tudósít az árvizekről, földrengésekről, a régi közlekedésről, gyógyszertárakról, közvilágításról stb.
József Álmos hasonló igénnyel szerkesztette A Székely Mikó Kollé­gium képes történetét (2008), amely az iskola hagyományait őrzi, szintén képek sokaságával és magyarázó szövegekkel. Külön értékelő szavakat érdemel az Amire a levelek lehullnak első világháborús dokumentumkötet, az Ország­zászló-állítások Három­széken, a Bevo­nulás Sepsiszent­györgy­re – 1940 című kötet.
József Álmos munkásságával a város és a megye lakosságát is olyan ismeretekkel gazdagította, amelyek az idő múlásával feledésbe merültek; könyvei, ismertetői tiszteletadást jelentenek elődeink iránt, jelentik a szülőföld szeretetét, táplálják értékeink megbecsülését, jövőbe vetett hitünket. Munkásságát Kovászna Megye Tanácsa 2007-ben Pro Comi­tatu Covasnae díjjal jutalmazta.

Albert Ernő

Odaadással végezni a munkát

Mánya Béla
1927. február 21-én született Gyi­mes­felsőlokon. Apja a Román Vasút­társaság alkalmazottja, kihelyezésével került a család Kilyénbe. Kö­zépiskolai tanulmányait 1948-ban fejezte be a Székely Mikó Kollé­giumban. A tanítóképzőt 1951-ben végezte. Ozsdolán kilenc évet tanított, 1959-ben visszatért Kilyénbe, ahol csupán elemi iskola működött. A tanári karral közösen, a lakosság bevonásával sikerült felépíteni egy új épületszárnyat, így bővült az intézmény általános iskolává. A falu lakóinak segítségével szépítették az iskola udvarát, és sportpályát képeztek ki. Mánya Béla önerőből lakatos-, asztalos- és szabóműhelyt alakított ki és szerelt fel, brassói mintára gokart-klubot létesített Kilyénben. Időközben megválasztották az iskola igazgatójának, és tanítói munkája mellett értékes kulturális tevékenységet szervezett. Pedagógusként annak szentelte életét, hogy az elméleti tudás mellett megtanítsa diákjait arra: a világban sok olyan tevékenység van, amelyet ha odaadással végeznek, nagy elégedettséggel tölti el őket. 1972-ben az iskolából átkerült a sepsiszentgyörgyi Pionírházba, ahol nyugdíjazásáig a gokartklubot vezette.
A kilyéni iskola ma is hozzáértő tanítóként tartja számon, a közösség érdekében végzett munkássága okán a falu lakói példaképüknek tekintik.

Török Aurelia

A román közösség díszpolgára

Gheorghe Tatu
Gheorghe Tatu Oltfelsősebesen (Szeben megye) született 1941. március 11-én. Apja ortodox lelkész, tíz évig politikai fogoly volt, anyja tanítónő. A kolozsvári Victor Babeş Egyetem filozófia karáról politikai okokból kizárták. 1967-ben állatorvosi diplomát szerzett Temesváron. Ezt követően Kovászna megyébe helyezték. Itt negyven éven át folytatta szakmai tevékenységét. Első állomása Barátos, majd több szakhivatalnál dolgozott, 1987–1990 között a megyei állatszaporítási és -nemesítési hivatal igazgatója, 1990–1992 között Sepsiszentgyörgy alpolgármestere, 1993–1996 között az Avicola Rt. vezérigazgatója, 1997–2001 között Ko­vászna megye prefektusa.
Az 1990 utáni években számos közéleti, politikai, közigazgatási, kulturális és társadalmi tevékenységben vett részt: a Nemzeti Felszabadítási Front, majd a Demokrata Párt tagja, vezetőtanácsi tagja, szenátor-, illetve képviselőjelölt, 1992 és 1996 között önkormányzati képviselő.
Az Andrei Şaguna Kulturális Keresztény Liga alapító, egyben vezetőtanácsi tagja, a sepsiszentgyörgyi Mihai Viteazul Alapítvány alelnöke, az ASTRA Kovászna és Hargitai megyei fiókjának elnöke, valamint az egyesület országos tanácsának tagja. A fenti szervezetek tagjaként tevékenységével az egyesületek és alapítványok létrejöttének céljait szolgálta, népszerűsítvén és támogatván ezeket.
Alpolgármestersége idején ő kezdeményezte a ma már húszéves Szent György-napok megszervezését. 2002–2006 között a Babeş–Bolyai Tudo­mányegyetem sepsiszent­györgyi kihelyezett tagozatának oktatója. Köz­hasznú munkája elismeréseként számos díjat, kitüntetést kapott. Mun­kásságában a nemzetiségek közötti kapcsolatok kiegyensúlyozását képviselte. Alpolgármesteri munkája során nagy hangsúlyt fektetett Sep­siszent­györgy megismertetésére. Pél­dásan sikerült összeegyeztetnie a közösségi és az egyéni érdekeket a legjobb megoldások érdekében. 2010-ben elnyerte a sepsiszentgyörgyi román közösség díszpolgára címet.
Bárhová vitte a sors, Gheorghe Tatu jó munkatárs és vezető, főként nagyszerű ember volt. Mindig mindenkivel jó viszonyt ápolt. Ilyennek ismertem meg, és meggyőződésem, hogy ilyen is marad.

Nicolae Ivan