A bukaresti hivatalosságok szemét sértik a falvak házainak kapujába kirakott zöldségkupacok, amelyek szerintük rossz fényt vetnek az országra az arra járó külföldiek szemében.
Ennél ostobább, a napi valóságtól elrugaszkodott kijelentéssel rég nem találkoztunk, és nem is lehet azon csodálkozni, hogy a lap olvasói tömegesen fortyantak fel a hír kapcsán, méghozzá azok a városi emberek is, akik a bukaresti hivatali dölyfösséggel ellentétben közel állnak a természethez, a falu élő világához.
Személyes tapasztalatok és meggyőződés alapján mondom, hogy sokadmagammal együtt kimondottan esztétikusnak, falvaink arculatát szépítő, a jó gazda és a gazdálkodás hírnevét öregbítő szokásnak tartom az árukínálatnak ezt a módját, kedveljük ezt az állandó falusi terménykiállítást. A gazdának ugyanis rendben kell tartania a porta előtti területet, hogy ne érhesse szó a ház elejét. A termény – krumpli, friss zöldség és gyümölcs, az utassal szembekacagó alma, körte, zsenge kukorica stb. – minden esetben válogatottan tiszta, a burgonya előrecsomagolt, fajta és szín szerint külön válogatott. Vannak falvak – Szentivánlaborfalva, Ojtoz stb. –, ahol levert héjú pityókás kenyér, no meg az ország minden szegletének kedvenc falatjai serkentik a nyelv ízlelőbimbóit, a cukorzománcos, dióbélben meghempergetett kürtőskalács csücsöríti kívánósra az utas ajkait. Az utóbbiak árusításának engedélyezését a hatóságok meg tudták oldani. A higiénikus és esztétikus terményárusítást ne sikerülne, ha már valaki ennyire hivataloskodni akar, egy termelési igazolvány felmutatásával törvényesíteni?
Bő negyven évvel ezelőtt csernátoni szomszédunk, néhai Virág Pista bácsi tiszta terítővel borított kis asztalkát helyezett el a porta elé. Rajta kosárkában, tálban alma, körte, a hálóban a válogatott szépségű pityóka kellette magát. A kirakott portéka mellett árjegyzék állt. S egy kompótos üveg a pénz számára. Pista bácsi előbb a függöny mögül sandított a kis asztalkára. Meglepődve és jóleső érzéssel tapasztalta, hogy senki nem csapja be, nem iszkol el a helyszínről lopott portékával. A gesztus erkölcsi értéke messze felülmúlta a vásárolt termény értékét.
A tervezett zöldségpiacok kialakítása túl bonyolult. A rohanó világban a külföldi, belföldi utazó a pozitív inger hatására akkor is megállt, ha egyébként esze ágában sem volt valamit vásárolni. A bukaresti hatóságok tehát ne nézzék ki a falusi termelő zsebéből azt a néhány lejt, amelynek értékét megsokszorozza a tisztaság, szépség és jószívűség, amit csak a szőrös szívűek nem érzékelnek.
