A megyei műemlékek lajstromán szereplő templomot XIV. századinak tartják a szakemberek, amely azonban az 1658-as tatárbetörés után, 1659-ben, majd 1894-ben lényeges alakításokon ment át. Megmaradt néhány eredeti építészeti elem, többek között a sokszögzáródású szentély, ahol freskótöredékek maradtak fenn. Értékes az ún. virágos reneszánsz ornamentikával díszített kőemléke, a helybeli patrónus, Geréb Benedek 1602-ből származó címeres sírköve. Az oldalportikus bejáratánál található Jancsó Tamás (1821—1856) néhai református lelkész síremléke, aki 38 évig pásztorolta ezt a gyülekezetet. Ebből a papi családból származott Jancsó József nagyenyedi tanár, majd a két jeles Jancsó Miklós orvos, az apa a malária kiváló szakembere, fia pedig a szegedi egyetem Kossuth-díjas professzora.
Fülöp Gál Lászlótól, a háromszáz lelket számláló református gyülekezet lelkipásztorától megtudtuk, hogy a renoválást mentőmunkálatokkal kezdik. Esővízcsatornát szerelnek, mert a szentély fala teljesen beázott, és másfél méternyire a földben van. Ezt a törmeléket kell sürgősen eltávolítani, hogy ki lehessen alakítani a fal szárítását szolgáló szellőzőrendszert. Tisztségváltásra is sor került az árapataki református egyházban, Székely Imre volt gondnok betegség miatt lemondott, helyébe Dénes Andrást választották.
