Nem kisebbség a székely magyarság a maga régiójában, ebből eredeztethetően illetik meg többletjogok – tulajdonképpen így foglalható össze Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke újabb nyilatkozatainak egyik fő tétele.
A magyarországi tárgyalásokról hazatért tisztségviselő valamennyi magyar párt képviseletével folytatott konzultációt, s célja az volt, hogy megnyerje őket a székelység autonómiatörekvései támogatásának.
Az SZNT a kapcsolatkeresés rendjén azonban az önrendelkezés hasonló formáit igénylő európai népcsoportokkal is szövetkezne a jövőben. Nem véletlen, hogy azokhoz a magukat nem kisebbségként, hanem népként meghatározó közösségekhez fordul, melyek a letisztultabb viszonyoknak örvendő Nyugaton már a legtöbbet tudták kivívni a maguk számára: a skótok, katalánok, dél-tiroliak és frízföldiek a területi autonómia bizonyos formái által nyújtott előnyök közvetlen élvezői. Harmincmillió szövetségest szerezhetne bennük a székelység, s nem vitás, e küzdelemben további kelet- és közép-európai népcsoportok csatlakozására is számíthat.
Érdemes utánanézni annak, mit értek el jogállami viszonyok közt a nemzeti státust leginkább megközelítő eme regionálisan többségi népek. A skótok és katalánok saját parlamenttel és kormánnyal rendelkeznek az angol és a spanyol államon belül, a dél-tiroliak pedig olyan mintaszerű területi autonómiát teremtettek osztrák és olasz hatóságok megegyezésére építve, mely számunkra ma az emancipáció netovábbjának tűnik, hiszen úgyszólván minden asszimilációs nyomást levesz a dél-tiroli németségről és a köztisztségek elosztásában olyan rendkívül demokratikus és tapintatos rendszert kísérletezett ki, melyről mi legfeljebb legmerészebb álmainkban ábrándozhatunk – egyelőre. Ha csak arra gondolunk, hogy minden rendű és rangú köztisztviselőnek mindkét nyelvet ismernie kell, és az ügyfelet az általa választott nyelven kell kiszolgálnia, láthatjuk, csillagászati távolság választja el Dél-Tirolt a mai kelet-európai állapotoktól.
De nem folytatom, csak egy felsorolást biggyesztenék még ide. Kire vonatkozik a fenti kötelezettség? Minden köztisztviselőre, hivatalnokra, orvosra, bíróra, ügyvédre, jegyzőre, tanárra, adóhatósági, munkavédelmi, rendvédelmi, önkormányzati alkalmazottra, a szakelőadókra, a közszolgálati sajtó stb. munkatársaira. Magyarán mindenkire, akivel a közszférában kapcsolatba kerülhet a polgár.